Elhigyjem, hogy nem lesz vele gyerekem?

Jaj, olyan hosszú ez. Én 1-2 hónap múlva 35 leszek, a párom, akivel több mint két éve vagyunk együtt 32. Már a második randinkon mondta, hogy gondolja, én gyerekeket, családot akarok záros határidőn belül. Aztán mondta is, hány gyereket akar, mi legyen a nevük.

Pár napja rákérdeztem a témára, és azt mondta, nem akar gyereket. Biztos?-kérdeztem. Igen-montda ő. Erre én: akkor másnap menjen el, mert nem egy irányba tartunk. Azt mondja, ő sem tőlem, sem mástól nem akar, nem érzi magát alkalmasnak arra, hogy apa legyen, stb. Az igaz, hogy egzisztenciálisan nagyon nehéz helyzetben van és szorong. Azt hajtogatja, hogy nem akarhatok egy ilyen embertől gyereket.

Én meg megbántam, hogy azt mondtam, akkor menjen, és könyörögni kezdtem (!), hogy ne hagyjon el, ő meg (szerintem megkönnyebbülten) azt hajtogatta, hogy én már szakítottam vele. Szerintem amúgy abszolút jófej apa típus. De bízhatok benne, hogy lesz gyerekem tőle? Mi van, ha egy nap a fejemhez vágja, hogy ő megmondta, hogy nem akar, és faképnél hagy? (Mármint a gyerekkel együtt.)

Segítség! Ért valaki a férfilélekhez?