Anyukámnak van igaza vagy nekem?

Egyedülálló édesanya vagyok (más okból és nem is a te korosztályod)- de számomra is az jött le íz írásodból, hogy a gyermekkel szeretnél pótolni más fontos emberi kapcsolatokat az életedben és ez így nagyon nincs jól!

Pár hónapos csecsemőnél teljesen természetes, hogy te is és ő is igénylitek a testi kontaktust- de NEM azért, mert IMÁDOD- a szónak abban a kizárólagos, kisajátító értelmében... mert szegény gyereknek ez HOSSZÚTÁVON csak teher lesz.

Nyugodtan simogasd, becézgesd- ez egy anya dolga az első időkben a fizikai ellátáson túl, de azért kérlek, hogy a csecsemő mellett igyekezz megmaradni felnőtt embernek, nőnek, igyekezz baráti kapcsolatokat, felnőtt viszonyokat kialakítani, hiszen csak így lehetsz kiegyensúlyozott, amire a gyermekednek is nagy szüksége lesz.

Nem kell rátapadni a picire, bár még nagyon az elején vagy- hagyj teret neki az ébrenlétének idejében is szabadon nézelődni- néha igenis húzódj háttérbe (de természetesen légy készen, hiszen egy ilyen pici babának még gyakran van szüksége segítségre).

Az igazi szeretet nem erőszakos és a háttérből is tud figyelni, nem kell állandóan önmagát a középpontba helyezni.

Ezt érdemes lenne megfontolni.

(azt egészen betegesnek tartom, hogy a pici mellett nem lehet beszélgetni és fizikai fájdalmaid vannak, ha leteszed a kezedből. Egy pszichológussal vagy legalább a védőnőddel komolyan beszélgess el és kérj tanácsot, segítséget!)

"És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.

És ő így szólt:

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.

Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.

Általatok érkeznek, de nem belőletek.

És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.

Mert nekik saját gondolataik vannak.

Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.

Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.

Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.

Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;

Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

"

Az intimitás iránti (jogos) igényedet ne a babából merítsd, mert az ő szükségletei mások! Szeresd őt, de a szeretet nem egyenlő a birtoklással. Ő és te két különálló személyiség vagytok, nem egyek.

Nagyon komoly lelki traumád lehet a leírtak alapján, szakemberhez kellene fordulni!

Kicsit önzőnek tűnsz: azért szeressen téged, mert tőled kapta az életét. Szerintem meg azért szeressen, mert megérdemled.

Baldahinos az ágya. Ez egy nagyon fontos információ. :) Valóban gyerekes vagy.

Ne akard, hogy a gyereked csak síri csendben tudjon elaludni. Egyszer fog majd oviba járni, talán lesz majd koleszos. Egy kínszenvedés lesz neki az elalvás így.

És anyukádnak igaza van, ez csak majomszeretet. Ebből nem sok válík a hasznára majd a gyermekednek.

Mennyi idős a pici?

Mint ahogy írták sokan, pótlékként használod a gyereked. Az imádatnak is vannak határai, az pedig, hogy tőled kapta az életét, nem biztos, hogy feljogosít arra, hogy kisajátítsd.

Kicsit olyan, mintha egy játékbabát szeretnél a gyerek helyett, aki cuki, meg lehet öltöztetni meg ilyenek

Anyukádnak van igaza, ez csak majomszeretet.

A lebetegesebb nekem ez a mondatod:

"aki viszont szeret mert tőlem kapta a legcsodálatosabbat: AZ életét. :) "

Te azt akarod, h a gyereked azért szeressen, mert te szülted meg? Tejóég, ez mekkora önzés.... Én azt akarom, ha gyerekem azért szeressen, mert jó ember vagyok, mert számíthat rám, mert sok mindent tanult tőlem, szóval azért szeressen ,aki vagyok, ne azért mert én szültem. Az apja nem szülte őt, mégis szeretném, ha őt is szeretné majd.