Igaza van anyukámnak? Vagy túlreagálom?

Na igen..:)

Én elhiszem, hogy pár dologra nem emlékszik, s mond valamit. De miért mindig abba az irányba sarkít, hogy én azt érezzem, hogy mit nem csinálok jól? A saját anyukám miért nem úgy csinálja ösztönösen, hogy minket biztasson? (amúgy nekem az sem kellene, csak ne szóljon bele a dolgokba) Pl átázott a fiam napközben(rengeteget iszik, és nem lett időben tisztába rakva), erre persze nem kif. szigorúan, de ezt mondogatja neki: "csak a buta gyerekek csinálnak ilyet", stb. Erre nagyon kiakadtam. Nem akarom engedni, hogy a gyerekem is úgy nőjön fel, mint én, hogy szégyell dolgokat, amiket nem kellene, s semmit nem mer megbeszélni a szüleivel. De mégiscsak a nagymamája, aki amúgy nagyon segítőkész.

Amúgy anyósom is ilyen kicsit, de ő mindent felírt annak idején a gyerekinél, s odaadta nekem a füzetet.

Vicces, mert sokszor mond ő is dolgokat, hogy az ő gyereki mit hogy csináltak(mindent nagyon jól persze:), s akkor előveszem a füzetet, s látom, hogy közel sem úgy volt..:)

10.39-nek:

Rosszul fejeztem talán ki magam. Egyetértek abban, szerintem is nyáron szaladgáljon meztelenül, s adunk bilit is, hogy szokja. Ebben igaza van anyukámnak.

Abban nincs, hogy mindezt százszor elmondja nekem, mert a gyereknek hamarosan szobatisztának KELL lennie. Én is amellett vagyok, hogy fokozatosan szoktatni kell, de nem erőltetni, s mondogatni a gyereknek,hogy rosszat csinál.

Amúgy nagyon önálló baba, egyedül eszik például, de 14 hósan még nem szól és mutatja a pelust, hogy kakilt...