Túlreagálom vagy anyu tényleg elrontja a gyerekem?

Én úgy gondolom, hogy van benne igazság, amit írtál.

Anyukáddal meg kell beszélned, hogy nem ez a jó megoldás, mert rövid és hosszú távon is megnehezíti a dolgod.

tesómnál is így volt. Első unoka, kisfiú, jaj de jó!!! Mára úgy el van kényeztetve a gyerek, hogy ha otthon leszidják, vagy valami nem tetszik neki, akkor rögtön a papáékhoz akar menni, mert ott sokkal jobb!

Úgyhogy én megértelek és azt mondom, állj a sarkadra, mert ahogy nőnek a gyerekek, úgy fognak a fejedre nőni az tuti!

Nem beszélve arról, hogy a tekintélyedet is rombolja, hogy a szavad ellen tesz.

Pl.: nem viszed vissza a játszótérre, és ő meg visszavitte. Ez milyen már?!

Néhány fontos alapszabályt be kell tartani a nagyszülőknek is.

De azért azt is számba kell venni, hogy más a nagyszülő és más a szülő, és ezt a gyerek is tudja. Csak az a baj, hogy 2 évesen még nem tudnak különbséget tenni. Tehát pl nagyinál ugrálhat a kanapén, otthon nem. Ezt 2 évesen még nem tudja, és otthon is ugrálni akar a kanapén, mint ahogy a nagyinál is ugrált. Később be tudják tartani a szabályokat a gyerekek is, tudják, hogy kinél mit szabad.

Amúgy az én gyerekem is teljesen más, amikor anyámtól hazajön. Ha hisztizik, én tojok rá, és ez nálunk be is válik. Anyám meg elkezd lyukat beszélni a hasába, próbálja elterelni a figyelmét, persze nem sok sikerrel. Ha anyámmal van együtt sokat a gyerekem, utána mindig sokkal nehezebb megnyugtatni.

Nálunk is volt ilyen, hogy anyám cipelte haza a biciklit, mert a gyerekemnek már nem volt kedve biciklizni. Én SOHA nem cipelném a biciklit, ha egyszer levisszük, akkor tekerjen vele, nem én cipeljem már. Anyámat meg is szidtam, hogy aztán majd elmegy, és én is cipelhetem a biciklit.

Bár már nagyobb a gyerekem (3), ő már tudja a különbséget, hogy ki mit enged neki, de még így is vannak nehéz pillanatok.

Alapvetően az nem baj, hogy anyukád kényezteti a lányodat, mert egy nagyinak ez a dolga. Csak akkor ő is legyen következetes, ahogy te is. Te pedig magyarázz lelkesen a lánykádnak, hogy nagyinál úgy van, otthon pedig amúgy.

Aztán majd juttok valamire. Tudom, hogy ez nehéz, mi is átestünk ezen.

Ja igen, egyébként anyukám óvónő, csak már nyugdíjas. Egyébként ő mindig is a szigorú óvónők közé tartozott. Ehhez képest a lányom ha ránéz, akkor anyámat kenyérre lehet kenni, és elfelejti az összes pedagógusságát és szigorát. Olyan hülyeségeket enged meg neki néha, hogy az agyam elszáll. Pl állva hintáztatta 2,5 évesen meg ilyenek, mert a gyerekem épp ezt óhajtotta. Ezért is megszidtam anyut, hogy azért figyeljen már oda, nevelje is azt a gyereket, ne csak kényeztesse, 2,5 éves gyerek ne hintázzon állva.

Bocs, kicsit hosszú lettem, remélem volt benne értelmes mondat is.

Én is kikészülnék a helyedben, mindenképpen beszélj anyukáddal hogy ha segíteni jön, akkor mit vársz tőle. Ha megsértődik, nem baj, nálunk is volt sírás, de aztán megérti ha elgondolkozik rajta. Mondjuk épp egy kialudt napon, higgadtan, a módját megadva, megrendezve a jelenetet beszéljetek, ne a gyerekek feje felett hogy érezze hogy komolyan gondolod.

Így kívülről amúgy én úgy látom hogy az pl. hogy a mama cipeli, nem nagy baj, a gyerek tudja hogy őt kihasználhatja, de téged nem. Mondja neki a mama hogy nem cipeli haza, ill. nem jön ki újra a játszóra ha nem bírja majd. Te ne csinálj ebből magadnak konfliktust, ne adj teret hogy megint neked legyen egy rossz pontod a gyereknél.

Az a kemény mikor te mondasz valamit és ő megy vele

szemben, vagy ellentmond neked. Ezt kell megbeszélni de nagyon, vagy akár ha jönne mondd neki hogy ne haragudjon, de annyira kimerült vagy hogy nem vagy képes elviselni hogy még nehezebb napod legyen. Lehet hogy megsértődik de hogy elgondolkozik az biztos.