Akik úgy érezték, hogy nehéz belerázódni az anyaságba, vagy nagyon sírós volt a babájuk, nem maradt el sehol, mikor érezték azt, hogy könnyebb?

Most 6 hónapos a fiunk.Talán most kezdem élvezni úgymond.

Biztosan lepontoznak,de Neked kérdező,lehet,hogy segítek a válaszommal:

Soha,de soha nem akartam gyereket.A férjem viszont 3-at is,így megbeszéltük,hogy lesz egy gyerkőc.Mit ad a sors,fiunk lett.Olyan szerencsénk volt,hogy nagyon "jó baba". Vagyis nem volt hasfájós,éjszaka csak enni kelt fel,(2x1,5 óra eleinte) nem nyűgös,elvan egyedül is néha-néha....Ennek ellenére én nehezen éltem mag,főleg az olyan beszólások miatt,hogy jó nekem,mert én CSAK OTTHON VAGYOK és babázok.Köszike.Eleinte hulla voltam,nem láttam a fáradtságtól,heti egyszer jutottam el a tőlünk 15 percre lévő boltba.Mindemellett 2.féléves voltam a suliban,amit még munka mellett kezdtem el.

Már a 3.félévemet húzom,a fiunk 6 hónapos,kezdenek rendbe jönni az éjszakák(egyszer kel inni). Mivel kipihentebb vagyok valamivel,én innentől érzem sokkal jobbnak,de nehezebb,mint amire számítottam,mert mindenki csak a cukormázas édi-bédi oldalát mondja sajnos a leendő anyukáknak általában (pl munkahelyen: kipihened majd magad a babázás éveiben,boltban: a világ legjobb dolga stb...) Bocsi,kicsit hosszú lett,de a lényeg benne van!