Ti mennyi idő után "rázódtatok bele" az anyaságba első baba születésekor? És ez nálatok mit jelentett?

Én kb 1 éves korára rázódtam bele. Nálam azt jelentette amikor teljesen szászezerszázalékosan magabitossá váltam a gyerekemmel kapcsolatban. Senki és semmi nem tudott megingatni (itt főleg a párom édesanyja kárálására gondolok) Ekkor lettem igazán úrrá a "dolgokon". Tudtam mi miért van, mi miért történik.

Ma 17 hónaos csibész, olyan mintha mindig is anya lettem volna :-)

Én kb. 4-5 hónapos kora óta tudom azt mondani, hogy belerázódtam a babázásba. Inkább lelki síkon értem ezt, mert nyilván előtte is el tudtam látni a babát, ami kellett neki, csak ezt követően már nem voltam "kétségbe esve". Értem ezalatt azt, hogy mikor megszületett, sokáig aggódtam hogy majd nem fogom tudni mit kell kezdni egy babával, mit hogyan kell csinálni, és még segítségem se volt, vagy akitől kérdezhettem volna.

De szép lassan minden a helyére került és most már nem aggódok úgy.

Pár hét.

Azt jelentette, hogy rutinosan tudtam ellátni, már végre minden kézreesett, nem tartottam ügyetlenül. Emellett belerázódtam az éjszakai kelésekbe, kiismertem, hogy mikor, hogy tudom megnyugtatni.

Persze felmerülő problémák folyamatosan vannak, de később már nem rád zúdul, az azért már könnyebb.

Mentalitás kérdése is a dolog, én nem szoktam nagy ügyet csinálni olyan dolgokból amikből más anyukák esetleg igen. (pl. ilyenek, hogy nem eszik: biztos nem éhes, majd eszik, ha éhes lesz. még x idős és nem csinálja ezt vagy, azt: majd fogja, holnap után, vagy két hét múlva. Ez két példa volt szemléltetésképp :) Általában minden úgy is alakul. Ez persze nem jelenti azt, hogy legyintenék mindenre, ha tényleg baj van, azt is szoktam tudni. )

Az említett pár hét viszont tényleg kemény volt, azokon túl kell lenni, utána már jó.