Aki nem alszik együtt a babájával, annak nem hiányzik?

Tényleg, jó, de sajnos később "visszaüthet".

Ha hozzászokik túlságosan, akkor később nagyon nehéz lehet az egyedül alváshoz szoktatni.

Mi sajnos így jártunk, rendszeresen valamelyikünk lapockájában, veséjében, stb. találtuk a lábacskáját 4 évesen. Rendszeresen átmászott és nem nagyon akart egyedül aludni. Mostanra már megszokta, de nehéz 1 évünk volt ezzel.

ami nincs, az nem hiányzik. :)

sosem aludtam együtt a babámmal. most 10 hónapos, első perctől külön alszik, valószínűleg ennek köszönhető, hogy már hat hetesen átaludta az éjszakát, nem ébresztjük fel egymást, nem aggódom, hogy összenyomom, stb. el sem aludna velem, azóta próbáltam már, bementem vele délután a hálónkba, mikor láttam, hogy álmos, addig hisztizett, amíg át nem vittem az ő jól megszokott kis kuckójába, a saját ágyába... velem 1 vagy másfél éves koromig együtt aludtak, egyrészt sose aludtam át az éjszakát, másrészt mai napig képes vagyok éjszaka felébredni. mondhatni az éjszakát 25 éves koromra sem alszom át normálisan.

erről itt meg fognak oszlani a vélemények, mert valaki így valaki úgy szereti. nem ítélem el azokat, akik együtt alszanak a babával, kinek mi a kényelmes, cserébe te se ítéld el azokat, akik nem így gondolják. :) egyébként hozta már a szükség, hogy rajtam aludt, pl. hordozáskor, vagy repülőn a kezemben, jó érzés volt, de nem ér meg annyit, hogy esetleg minden éjszaka megzavarjuk az álmát. bár lehet, hogy az én szüleim a negatív példa, és teljesen tud működni a dolog, de szerintem egy 3 évest már nehezebb lesz átszoktatni, mint egy 3 napost. :) jó babázást!

noj

Szerintem az éjszsaka átalvás nem azon múlik, hogy együtt vagy külön alszunk.

A mi babánk kezdetektől fogva a kiságyában alszik, de még mindig nem alussza át az éjszakát teljesen, de azért nem panaszkodunk.

Nem is nagyon tudtam volna még magunk közt altatni, mert olyan cirkuszt csinál elalvás előtt, hogy sehogy sem jó neki, úgy sem, ha velünk van, semmilyen pózban.

Párom kezdte el most egy pár napja, hogy rajta alszik el hason, de ezt is egy sor nyűglődés előzi meg. Így ő tud pihenni egy kicsit, tv-t néz, de utána így is úgy is át kell tenni a kiságyba, amikor meg felébred. Így ez inkább nem is minősül altatásnak.

Szeretném azért én is átélni azt, hogy amikor fáradt vagyok altatni, odaveszem magamhoz/magunkhoz, és elvan, mi tévézünk, ő meg elalszik. Vagy ha nem is tévézünk, hanem mi is pihenünk... de ilyen még sajna nem volt. Remélem, hogy azért ha nagyobb lesz, majd reggel néha tudunk lenni 3-an is a nagyágyban.

Most még 10 hetes.

Nem. A legjobb mindenkinek, ha külön alszik. Annál nyugodtabban nem tud pihenni sehol, mint a saját kis vackában, egyedül.

Nekem pedig az a legjobb, ami neki jó.

Szia!

Ahogy leteszem este nyolckor aludni, azonnal hiányzik.Reggel hatig nem is látom., akkor is csak húsz percre, amíg eszik aztán még alszik fél9-9-ig.

DE.Én nem tudnék vele aludni.Így is hetekig rémálmaim voltak, miután a kórházból hazajöttünk.Ott ránk kényszerítették, hogy aludjunk egy ágyban, és nagyon rossz volt, semmit nem aludtam.Amikor hazajöttünk, hetekig az álmodtam, hogy ráfeküdtem, megfuladt.Sokszor arra ébredtem, hogy a férjemet, vagy a kispárnámat rázogatom, hogy vegyen levegőt, mert azt hiszem, hogy a fiam.

Szóval nekem jobb külön, ettől függetlenül imádom a gyerekem, és ő is nagyon kötődik hozzám.

4,5 hónapos kisfiú anyukája /Z/

NEM. Egy hónapig aludt velem, és olyan voltam, mint a mosott sz@r. Külön ágyban átalukálja az éjszakát, nyugisan, és én is pihenten kelek reggel hozzá.

24órázom vele így is folyton vele vagyok, babusgatom, tanítom, játszunk. Az a pár óra alvás sajna nekem is kell, egyedül babó nélkül, apához bújva.