Egy baba mindig szereti az anyukáját? Akkor is, ha már nap végére elfárad, és együtt sír a babájával? És, ha az anyuka próbálja nem mutatni, de a baba akkor is érzi, hogy feszült. Akkor is szeretni fogja?

Jó esetben az anyuka a fix és biztos pont a baba életében, tehát szereti.

Nekem egyik nap volt olyan lelkifurim, valami hülyeséget csinált a lányom, és rászóltam kicsit hangosabban, hogy nem szabad, és erre megijedt, és elkezdett sírni, és odajött és hozzámbújt, és mondta, hogy szeje (szeretlek-et jelent nála). Szóval még a kiabálásom után is szeret engem :) próbálok visszavenni, és nem kiabálni, hanem csendben rászólni, ha rosszat tesz :) különben hogy legyek hatásos szigorú és következetes anyuka, ha utána elolvadok, mert szerelmet vall nekem?? :)

Egy gyerek mindig szereti az édesanyját, feltétel nélkül!

Gondolj azokra a gyerekere, akiket pl vernek a szülei, s azok a gyerekek sosem mondanak rosszat a szülőkről, még ők is szeretik a szüleiket!

A baba mindent megérez, a boldogságot, és a feszültséget is egyaránt! Ezek a gyermekek még annyira ártatlanok és olyan őszinték!

Egy gyerek nagyon elnéző az anyjával szemben, inkább aggódik érte, mint utálja. Szeretne neki segíteni. Amire te gondolsz inkább 14 év felett alakulhat ki, ha a szülő sokat kínozta a gyerekét korábban és igazságtalanul bánt vele, nem állt ki mellette sohasem.

Egy csecsemő még nem ébredt öntudatra, benne az anya "gyengesége" csak szorongást vált ki, ha kivált egyáltalán bármit.

Nagyon sokszor és hatalmas bűnöket kell elkövetni, hogy egy gyerek ne tudja már szeretni az anyját.

az én anyukám alkoholista volt, 10 éves koromtól pokol volt az élet a tesómnak meg nekem. ha a nagyim nem lett volna, nem tudom, mi lett volna velünk. a kevés pénzt ami volt inkább elitta, elcigizte, volt hogy napokig nem ettünk egy falatot sem. aztán amikor nagyobb lettem, és dolgoztam , mindig pénzért pumpolt. "kölcsön" kért, de sosem adta vissza, vagy nagyon ritkán. semmi segítséget nem kaptam tőle soha. ugyanakkor nagyon okos, művelt nő volt, nagyrészt neki köszönhtemea humán műveltságem nagy részért, de azt biztsan, hogy érdekelnek ezek a dolgok, otthon rahdeli sok könyv volt, és nagyon jókat lehetett vele nevetni, jó pillanataiban. amúgy szörnyű gyerekkora volt, ez az ami menti, meg hogy apukám nagyon csúnyán kitolt vele.....agyvérzésben halt meg, amikor 32 hetes terhes voltam. előtte 1 hétig folyamatosan ivott, egy nagy szerelmi csalódás miatt. nagyon nagyon nagyon fájt a halála, pedig sajnos azt lehet mondani, hogy egy problémával kevesebb! ez csúnya, de igaz ! szerettem, akkor is, amikor épp üvöltözünk egymással, és úgy éreztem, jobb lenne, ha megdöglene, és ezt meg is mondtam neki! (kamaszkoromban). aztán jobb lett a viszonyunk, de ő ugyanúgy ivott.....de akkor már nem laktam otthon.

szóval: igen, igen! nyugodj meg, ezért nem fog kevésbé szeretni. az más kérds, hogy mennyire lesz kiegyensúlyozott, ha hosszú távon ezt látja maga körül.

Nálunk Apa mostanában sajna (muka miatt) Nagyon ritkán tud hazajönni!És mikor hív akkor néha rámjöna sírás,meg hát feszült is vagyok...De mikor sírok,akkor a 9 hónapos lányom mindig odamászik és néz és mosolyog....Addig amíg vissza nem mosolygok!És minidg megvárja hogy abbahagyjam a sírást csak utána megy tovább játszani!olyan édes!Mondjuk ha rossz kedvem van vayg előtte sírok,mindig elmondom neki hogy anya most ezért meg azért szomorú!

De a gyermeked akkor is szeret! :)