Akár azokra is gondolok, akiknek becsúszott a gyerek, de azokra is, akik az egyéb elvárások miatt szültek gyereket. Van itt olyan, aki nem érezte ösztönből, hogy babát szeretne?

2-esnek minden szava igaz!!

ha egy szerető társ mellett van az ember, viszonzott szerelemben, igazából a férfiben is kialakul, magától, hogy babát szeretne, valóban a szerelem gyümölcse, hogy mi egyben, egy gyerekben, stb rendíthetetlenül jön a anyai ösztön.

Én is nagyon sokáig attól féltem, hogy soha nem jön el az idő, amikor majd érzem is, hogy gyereket akarok. Mert, mint ahogy Te is írod, kicsit a társadalmi, de legfőképpen a saját elvárásom az volt, hogy legyen gyerekem. Mert ha nem lesz, akkor valamiből kimaradok, vagy megbánom, ha megöregszem, vagy nem is tudom. Mindenféle buta gondolat megfordult a fejemben.

26 évesen ismertem meg a férjem, ő akkor 24 volt . Nem akartam gyereket, ő sem, csak egymás társaságát élvezni. Aztán házat vettünk és lassan 30 lettem. És kezdtem érezni, hogy na oké, mostmár jöhetne az a baba. Mert a lelkem is kívánja, nem csak az eszem. 1,5 év védekezés élkül, mire megszületett a fiam. De amikor pozit teszteltem, iszonyúan kétségbe estem, hogy tényleg akarom e, hogy jó döntés volt e, mi lesz a régi, nyugis életünkkel?? Borzalmas volt,hogy még a szülés után is kétségek gyötörtek, lassan jöttek az anyai érzések is. Na nem folyamatosan voltak kétségeim a terhesség alatt sem, mert voltak időszakok, amikor meg a fellegekben jártam a boldogságtól. Kettős állapot volt.

Aztán a fiam 4 hónapos volt, mikor elkezdtünk igazán kimozdulni és én rájöttem, hogy annyira boldogságos dolog anyának lenni! Most várom a tesót, aki pénteken érkezi is, progis császárral. Vele már semmilyen kétségem nem volt, egyetlen pillanatra sem, tudom, hogy így leszünk teljesek, 4-en, egy családként!

A 9 hónap alatt nem csak a baba fejlődik.

Anyuka is születik:)