Akár azokra is gondolok, akiknek becsúszott a gyerek, de azokra is, akik az egyéb elvárások miatt szültek gyereket. Van itt olyan, aki nem érezte ösztönből, hogy babát szeretne?

Sokat számít hogy van-e kinek szülni. Ha találsz egy társat, akit tiszta szívedből szeretsz, akkor jön az érzés, hogy "gyereket akarok TŐLE",és jönnek az ösztönök és a vágy. Szerintem ez valahol így is normális... ( nem jó amikor kétségbeesett lány apukát vadász a terveihez,mert ő már nagyon anya szeretne lenni)

Nincs gyereked, nem érted. Ez azért nem így működik :) Ha becsúszik vagy valami oknál fogva vállalja a nő a gyereket, akkor jönnek az ösztönök folyamatosan. Van akinek korábban terhesség alatt, van akinek szülés után.

Lehet te realistább vagy. Én tudom hogy lesz majd gyerekem de még nincs itt az ideje és pont annyi vagyok mint te.

Nem "kell" érezned ilyet :) Ha csak azért szeretnél babát, mert "nem szeretnél gyerek nélkül maradni", az már egy motiváció. Nem írtad, de valószínűsíthető, hogy párod is van, akivel vállalnád a babát. Ha belevágtok - te emiatt a motiváció miatt - és jön a baba, akkor fokozatosan jönni fog mindaz, ami "kell" hozzá, csak meg kell engedned magadnak, hogy "érezd" is ezeket a dolgokat, hogy hagyd őket "történni", mert annak alapján, amit írtál, nagyon tudatos és maximalista vagy, nagyon sok az elvárásod magaddal szemben. Nem lesz gond, csak próbálj meg lazítani :) (Én az elsőnél tele voltam tudatos elvárásokkal a gyerekkel és magammal szemben is, hát, egy katasztrófa volt, semmi sem úgy alakult, ahogy szerintem "kellett" volna! A másodiknál már engedtem, hogy történjenek a dolgok, és hirtelen meghallottam az ösztöneim szavát. Mindjárt jobb lett minden.)

Ezt akkor fogod érezni ha a pocakodban lesz! Nekem is "becsúszott" a babám..olyan fiatalon (19 évesen) félelem lett úrrá rajtam, h eléggé fel vagyok-e készülve rá? Félre ne érts eszembe nem jutott elvetetni és igazán erős kapcsolatban fogant, de akkor mikor először hallottam ultrahangon a szíve dobbanását és éreztem rugdalni a pocakban onnantól kezdve felébredt ez az "ölni tudnék érte" ösztön és mind a mai napig tart..már akkor imádtam mikor nem láttam, de mióta megszületett nincsenek földi szavak rá mennyire szeretem! Természetesen ezt az ösztönt előtte én sem éreztem. Ezt akkor érzed ha majd két szív dobog benned! :)

En is ugy voltam vele, mint te. Ha egy kutyat lattam annyira megorultem neki, egy kisgyereknel semmit nem ereztem. En is azt hittem, baj van velem, hogy biztos nem vagyok anyatipus, vagy csak egyszeruen hianyzik az oszton belolem. Ez mind addig tartott, meg egyszer nem maradt ki egy teljes honapot a menstruaciom. Azt hittem terhes vagyok, annyira megremultem, csak sirtam es sirtam, hogy en ezt nem akarom, de utana kovetkezo honapban rendesen megjott. Ez volt 2 eve. Azota, mintha teljesen megvaltozott volna valami bennem, nagyon nagyon szeretnek kisbabat, teljesen elojottek az osztonok, es nem tudom minek koszonhetem. Most vagyok 29 es ha minden igaz 1-2 honap es kezdunk probalkozni, es annyira de annyira varom :) Szoval amikor en voltam 27 pontosan ugyan zt ereztem amit te. Lehet csak keson ero tipusok vagyunk.