Mit csináljak, nem bírom tovább?

Amik nálunk beváltak:

Sokszor, nagyon sokszor tartottam ölben, ölelgettem, simogattam. Fontos, hogy a 9 hónap anyaméhben töltött idő után itt kinn is biztonságban érezze magát.

Babazene szólt nálunk folymatosan. Olyannyira bevált ez, hogy most már 8 hós, de erre a zenére azonnal elhallgat, megnyugszik és szépen el is tud aludni.

Nem vagy rossz anya! A babádnak te vagy a minden, a biztos pont. Nyugodj meg és szedd elő minden türelmedet! Ez az eleje nagyon nehéz, tudom. Nekünk is az volt, az enyém ráadásul alig akart szopni, csomó etetési nehézséggel küzdöttünk. Minden megoldódott, csak ki kellett várni.

Minden jót kívánok nektek!

Egy 6 hetes bab még nem fog rád mosolyogni,ha el is mosolyodik,az még nem tudatos.Nyugi,attól még szeret.Lehet,hogy ez a bolond időjárás viseli meg.Nyugi,még szoknod kell a sírás-fajtákat,de később aztán már nem is kell sírnia,csak egyet kiabál,és már tudni fogod mi van.Az én kislányom már csak sikkant egyet.

4 és fél hós baba anyukája

Szia!

Kitartás!Az én kislányom is elég sírós, de egyre jobb a helyzet. Tegnap volt 12 hetes, nekünk is a 6-ik hét volt a holtpont, teljesen megértelek. Nem mindenkinek van kisangyal babája, így kell őket szeretni, sírósan, nyűgösen. Az én kiscsajom már 1 hónapja mosolyog, délelőttönként már folyamatosan, szóval olvadozik a szívem lelkesen. Aztán ha elfárad megy a hiszti, csak ölben akar lenni, ha leteszem üvölt, de éjszaka már este 8-6-ig, alszik 1 szopival.

Nem vagy rossz anya, mert akkor én is az lennék. Mintha az én fiamról beszélnénk, nálunk is ugyenez a helyzet. 7 hetes.

De változik. Valamelyik nap én is írtam hasonló kérdést, mert egész nap ordított, tegnap délelőtt mintagyerek volt, játszottunk, elaludt, de délután 1-4-ig ordított. Este megint alig lehetett elaltatni.

Ma eddig szintén egy angyal volt, egy szavam nem lenne, ha minden nap ilyen könyvbe illően viselkedne: csendben kelt, szopizott, büfiztünk, közben beszélgettünk, pelusoztunk, közben szintén játék, utána megint egy kis játszás, 1,5 óra múlva kicsit ringattam büfipózban, aztán az ágyba tettem (persze felébredt) de el is aludt. Aludt 1,5-2 órát, aztán megint ugyanez.

Ma nem fájt a hasa annyit, csak a pukikat nyomja, de azt nagyon tudja egész nap.

Szóval én sem tudtam, hogy baja van e, vagy csak hiszti. Mostmár kezdem úgy gondolni, ha sír, akkor tényleg fájhat a hasa, mert ha kézben sem vígasztalódik...

Vagy valóban a frontok!

Úgyhogy kitartást neked is, lesznek még jobb napok, aztán majd 1,5 hónap múlva már ti is elfelejtitek a sok sírást... én is ebben bízom. Bár utána meg a foga miatt fog sírni, stb.

Sokan írták már, de egy biztos: nem vagy rossz anya és nincs a babádnak semmi baja veled!

Nagyon nehéz, én is teljesen kivoltam, pedig imádom őt. Sőt, mai napig ki tud teljesen borítani (4 hós).

Nálunk szerencsére csak 1 hétig ment a sírás. És minden akaratom ellenére egy dolog bevált: cumi. Esetleg próbáld meg. Nálunk a picinek igénye volt rá, hogy állandóan szopizzon (24 órán át szinte), de nem éhség miatt. Tulajdonképpen felidegesítette magát azon, hogy nem tudott szopizni. Így végül orvos utasított, hogy adjak neki cumit. Kb. 1-2 hétig kellett neki nappal is cumit adni, azóta csak alváshoz kell neki. Egyszerűen lenyugodott a cumitól és azóta kiegyensúlyozott, mosolygós baba.

Kitartás!

Szia! Köszöntelek a táborban! :)))) Kitartást, el fog múlni.

Az én babám is ilyen volt. a kórházban egy angyal volt, de amint hazaértünk vele és felébredt csak sírt és sírt és sírt. És én is sírtam.Nekünk a pocakra jó volt az infacol.

Én is azt olvastam, h nem szabad h sokat kézben legyen, ne ringasd, bla,bla,bla

Hát az elején nálunk is az volt, h a kezünkben vagy babakocsiban volt, cicin,majd kézben aludt el. Aztán ahogy egyre nagyobb lett (most 4 hós) egyre jobb is lett. Nekem mindig az van a szemem előtt, h ez az állapot nem tart örökké, csak türelem.

Napközben nem akart sehol aludni, csak sírt. Aztán kiraktam a levegőre és láss csodát, egyhuzamban aludt több órát, volt h nekem kellett felébresztenem.

Aztán a 6. hét körül egy picivel jobb lett, jobban elvolt már, nem sírt annyit, és a 3. hónap után még jobb lett. Most már nem vagyok egy fáradt anyuka, bármit meg tudok mellette csinálni, rengeteget vigyorog, este egyedül alszik el a kiságyban, délelőtt 2x alszik a kiságyban fél órát, délután a babakocsiban de a lakásban egyhuzamban 3 órát. Mikor kibújik neki minden új és ismeretlen, ha belegondolsz te is félsz az ismeretlentől (pl új munkahely), szépen fokozatosan rá lehet szoktatni, csak kitartás kell hozzá. Nekem mindig a nővérem volt hátulról a "súgó". Időnként felhívta a figyelmemet, h ugye nem akarod majd 7kg-san is a kezedben ringatva elaltatni vagy naphosszat cipelni? És ezek a mondatok napokig a fülemben maradtak, aztán ha "elcsendesedtek", akkor újból beszéltünk és ismét erőt kaptam, amúgy neki 4 hónappal idősebb a lánya, de kitartóbb mint én!

Úgyh sztem azt csináld, h még nyugodtan hagyd h érezze a közelséged, aztán szépen lassan elkezdheted azt h picit ellegyen egyedül (nem órákra gondolok, csak 5-10 percekre először). Ahogy nő elkezd érdeklődni a világ iránt és hidd el hiányozni fog, h veled legyen (nekünk volt most egy két hetünk ilyen, amikor azt hittem, h nem akar), de akkor éppen csak olyanja (hogy kell pontosan leírni, de értitek??!!) volt, aztán most meg volt egy egy hetünk h csak nyűglődött és a kezemben lett volna egész nap.

Na, jól elkalandoztam, de remélem sikerült segítenem.

Amúgy még a figyelmedbe ajánlanám még a Suttogó c. könyvet, nekem ő is nagyon sokat segített, sokmindent nem tudnék, h egy ilyen pici baba életében mi miért van, ha ezt a könyvet nem olvastam volna. Én az ő módszerével altattam este és most már egyedül elalszik.

Jó éjt és kitartást!