Szerintetek is miattam ilyen anyás? Mit rontottam el?
A kislányom másfél éves.Két-három hete állandóan "anyázik",jön utánam,ha kimegyek a szobából,akár egy pillanatra is.Ha valamit csinálok ott van mellettem,a lábamnál játszik,vagy figyel,de nem mozdul mellőlem.Ilyenkor beszélek hozzá,bevonom,ha tudom abba,amit csinálok.
Éjszaka is többször felsír,kiabál,hogy anya.
A páromtól folyamatosan azt kapom,hogy miattam ilyen,hogy ez nem normális,hogy ilyen anyás,és,hogy folyton egymáson "csüngünk". Azt mondja,hogy félrenevelem.
Én ezt nem értem!
Etetem,öltöztetem,játszom vele és elvégzem mellette,amit tudok.Én semmit nem csinálok,úgy érzem,amivel túlzottan magamhoz kötném!
Csak figyelek rá,mert mindig felmászik,feláll ahová -és amire csak tud.
Mindig rászólok,ha rosszat csinál,a hisztinek,ami néha-néha előfordul nem engedek.
Szerintetek is rosszul csinálom?
és a párod tesz is ez ellen? úgy értem szombat délelőtt azt mondta, hogy drágám, menj le a piacra, vásárolgass, nézelődj, én addig játszom a gyerekkel? vagy menj el délután a barátnőiddel kávézni, majd én leviszem a gyereket a játszóra?
vagy csak okoskodni tud? :)
egyébként ebben a korban van a szeparációs szorongás 2. hulláma, ha csak mostanában ilyen, akkor jó eséllyel azon estek át :)
Mindkét fiam anyás típus. Nyilván ahhoz kötődnek, akivel a legtöbbet vannak. S mivel nálunk nincs segítség, csak velem voltak az esetek 90%-an, meg esténként az apjukkal, akkor kihez kötődjenek??
Habár hozzáteszem, hogy fent említett szeparációs szorongási korban tényleg nagyon erősen tapadtak rám, de amúgy már mindkettő gond nélkül eljátszik másik gyerekekkel és másra is lehet hagyni. (pl. ha orvoshoz megyek,) A kicsi jelenleg 22 hónapos, benne még erősen ott van a mágnes, de ha el kell valahova mennem, annak aki vigyáz rá, 5 percet sír aztán el tudják terelni a figyelmét. A nagy -igaz kicsit nehezen,- de rendesen beszokott az oviba, extrém probléma nem volt. Egész egyszerűen vannak ilyen gyerekek, ami ellen csak az a megoldás, hogy a férjed is egyedül vigyáz a gyerekre, aztán írjon le téged, hogy rosszul neveled.
Lányom is sokszor ezt csinálja,éjjel mondjuk nem sír,csak szól hogy anya és alszik tovább,nem is kell bemennem se.Nekem meg azt mondták szüleim,hogy azért csüng rajtam,mert nem szeretgetem eleget és jobban ragaszkodik,nem mer mások felé nyitni.Tehát lányom visít ha apján,rajtam és barátainkon (3 ember) kivül bárki más hozzá mer érni.És azt se nagyon szereti ha hozzászólnak.
Minden normális gyerek anyás,ha ő van vele otthon gyesen/gyeden,nem az apuka.Mivel lányom nem lát sok embert rajtam kivül,így hát persze hogy nem máson csüng.
Igazából ez csak mostanában van,korábban nem volt ilyen.
Egyébként anyukámmal és a másik mamával is elvan több órát most is,illetve apával is,csak ez nagyon ritkán fordul elő.
Az én szüleim vidéken vannak,a párom szülei meg nem nagyon törik magukat,hogy a gyerekekkel legyenek.
A párom meg alig van itthon,mert mindig dolgozik.
Sajnos arról nem tehetek,hogy mindig én vagyok a kicsivel.
Szerintem valóban ez csak egy korszak lehet nála.
Mindig változik.
ez pontosan a szeparációs szorongás :)) fontos pszichés állomás, magyarázd el a férjednek....ilyenkor fedezi fel önmagát, hogy ő tényleg egy különálló kis lény, tehát nem egyek anyával, és félt, hogy elveszít. Ez teljesen természetes, pár hét után rendeződik a dolog, csak csináljátok úgy, ahogy eddig is. Amúgy meg igen, a párod is legyen vele, teljesen külön. Akár éjszaka is bemehet ő hozzá.
Hasznos olvasnivaló a témában:
Köszönöm!
Különösen az utolsó válaszolónak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!