Csak én utálom annyira az lll-ligát?

Az lll-es tanácsadók is emberek. Egyikük ilyen, másikuk olyan tanácsot ad.

Nekem segítettek, mert bátorságot öntöttek belém, és igazából arról győztek meg, hogy ne aggódjak, jól csinálom.

Eleve utálom azokat,akik MINDENÁRON a szopizást erőltetik, amellett kampányolnak.

Első babám nem szopizott, és a sok okostól totál depressziós lettem, mindennek éreztem magam, csak jó anyának nem. 21 hós a fiam, tápszeren nőtt fel, semmi baja.

Második babám most 3 hetes. 4 napig szopizott, de maga volt a pokol. Nem részletezem, A kórházban is csak sajnálni tudtak.

Már ő is tápszeres, és nem fordultam a LLL ligához tanácsért, mert beletörődtem, hogy nem nagy dolog, ha egy baba tápszeren nő fel. Doki és védőnő is óvaintett az önmarcangolástól.

Ennyit erről.

Engem azért ráz ki mindig a hideg, amikor mindenkinek az az első kérdése, hogy szoptatsz, jól szopik? Az, hogy egyáltalán jól vagyunk, vagy hogy vagyunk, az nem érdekel senkit.

Hát én sem szeretem őket. Túl mániákusak. Az egész életed áldozd fel a gyerekért, és ha egy percig sír akkor örökre tönkre megy a lelke. Aludj vele, szoptasd évekig, szolgáld ki. Én a legjobban azon a reakción nevettem amit olyan szívszaggatóan írtak az aludj jól gyermekem könyve írtak. Az nem baj, hogy sok gyerek és anya már szinte zombi annyira fáradtak mert nem alszanak, de de neem, akkor is szenvedjünk, tovább és inkább tömjük homeo bogyókkal, mert ha egy kicsit is sír akkor nagy baj lesz.

Nekem nem jönnek be. Tipikusan olyanok akik mindenkit elfogadnak, de minden szavukból süt, hogy azért az a jó amit ők csinálnak. Én nem egy természeti nép vagyok, és örülök is neki, ez az élet megfelel nekem.

Nekem nagyon sokat segített, amikor kihívtuk Biancát. Megmutatta, hogy hogyan kell helyesen a mellre tenni a babámat. Addigra már véresre szívta a lányom, mert rosszul mutatták meg az István kórházban. Ott valóban csak arra az volt a lényeg: "tegye mellre anyuka"... aminek az lett a vége, hogy két nap után csomósra gyulladt a mellem és vérzett.

Persze lett rossz hatása: (ami az elején jó volt, már kissé kényelmetlen) az együttalvás sugallása. Most próbálom leszoktatni a babámat és persze magamat is az együttalvásról. Nem férünk már el kényelmesen, se ő, se mi a párommal.

Viszont tejem az van rengetek, pedig már 13 hónapos a lányom és imádom szoptatni. Ezért ősanya vagyok? :)