Miért? Miért? Miért Utálom a játszóteres?!?

Tökéletesen egyetértek!!sose szerettem menni,olyan érzésem volt mint ha ezek a csoportok kibeszélnének,engem néznének,nem is tudok ilyen helyekre beilleszkedni.

Szerencsére fiam nem igényli a játszóterezést,van kertünk,oviban van társaság ha arra vágyna,vagy a mamákkal játszóterezik.

értem amit írsz.

-sajnos- nálunk nincs játszótér de a gyermekorvosi rendelőben pont tegnap tapasztaltam ugyanezt.

a 3 hós kisfiamat vittem oltásra a nagylánnyal együtt.

a lánykámon egy h. ú. póló és leggings volt kényelmes cipővel mert gyalog mentünk a jó időre való tekintettel.

a kisfiamon harisnya és body.

a többi gyermeken akik még nem voltak 1 évesek őszi brendonos meleg ruha volt. az anyukák kifestve ékszerezve tüsarkúban én kényelmes de tiszta melegítőben - nike -

szinte kinéztek... bár engem nem érdekel különösebben de nem fogom felpuccolni a családot azért mert félórára oda kell mennünk. ez is egy program sétával nem egy ünnep szintü esemény ahová 10.000,- pulcsiba kell vinni a gyereket ... szerintem.

szv. néha örülök hogy nincs játszótér mert ott is ez menne hogy jaj kisfiam / kislányom ne menj be a homokba a gucci cipődben .. brrr.

próbálj meg elvonatkoztatni és ha teheted vidd másik játszótérre a babát.

Szia!

Érthető a problémád, de nem KELL részt venned ebben. Az, hogy a gyerekek együtt játaszanak, még nem jelenti, hogy a felnőtteknek is "bratyizni" kell. Pl. leülhetsz a padra egy könyvvel és közben fél szemmel vizslatod a picúrokat hogy játszanak. Vagy ha tudsz pl. kötni, kiviheted magaddal a kötést. Ha csinálsz valamit, nem fognak odamenni "arcoskodni". Persze azt is megteheted, hogy intelligensen válaszolsz a kérdéseikre, és megmutatod, hogy így is lehet, másképp.

Az is lehet, hogy félreérted ezeket a szituációkat, mert nem ismered őket, és egy-két anyuka jófej. /bár én is rengetegszer találkozom ezzel jártamban-keltemben/.

Végül, nézd meg ezt a fórumot: [link]

Itt nagyon jófej, együttműködő, normális anyukák vannak. A szegedi topicban mindig megbeszélik, hogy együtt mennek játszótérre. ;) Lehet, hogy a te lakóhelyedről is vannak, és ti is mehetnétek együtt. ;)

A lányod biztos nem kerül hátrányba, azért, mert nem vágsz fel a képességeivel. A szerénység egy nagyon fontos és szép tulajdonság. A gyermekek pedig születésüktől kedzve ezeket a szülői tulajdonságokat is látják, példának tekintik, így szocializálódnak. Lehet, hogy az említett szülők gyerekeiből lesznek majd a : "nincs nájki cipőd? fúj, akkor szóba se állok veled" típusú kölkök.

Én eleinte próbáltam beilleszkedni, aztán feladtam. A fordulópont az volt, amikor megszóltak a gyerek ruháján lévő fűfolt miatt. 10 hónapos volt, amíg a bátyja hintázott, muszáj voltam engedni mászni, nem maradt a babakocsiban. Onnantól nem is próbálkoztam. Ugyanúgy kijártunk, de én is beültem a homokozóba és a gyerekekkel játszottam. Végül is erről kellene szólni a dolognak: a gyerekkel eltöltött értelmes közös idő.

Más kérdés, hogy a többi anyuka sem próbált hozzám közeledni, de azt hiszem, mindannyiunknak így volt jó.

A 8.39-es vagyok. Még annyit, most láttam a többi választ... MIért érzitek magatokat kellemetlenül!!???

Ne érdekeljen!! Hát kik ők, hogy lenézzenek bárkit is? Magatoknak gerjesztitek ezt a feszültséget!

Persze nekünk sem szabad őket lenézni, mert ilyenek, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ilyen is van. Lehet, hogy én különc vagyok, de soha nem érdekelt /kivéve kamasz koromban pár évig/, hogy mit szólnak mások, mert meg vagyok győződve, hogy az ahogy én csinálom, az nekem jó. Persze nem mások ellenében, mert ha nekik ez a fennhéjázás jó, akkor lekük rajta, csinálják, de engem nem kell, hogy zavarjon.

Nincs még gyerekem, de nekem pl. tuti nem lesz babakocsim, mert hordozúkendőt fogok használni és a családban rengeteg babaruha van, amit ha nekem lesz gyerekem, majd megörökölök. Nem fogok újakat venni és senkinek nincs joga ezért lenézni.

8.31-es v.

valóban nem kell belepusztulni a megfelelésbe. keress csupaszív anyukákat velük nem lesz ilyen probléma.

megkérdezhetem, hol laksz?

Nekem még nincs tapasztalatom, de bízom benne, hogy jó fej szülőkkel is lehet azért találkozni. Bár ez valóban idegesítő, de nem kell felvenni és főleg nem belemenni a versenybe

veled játszóznék, az tuti. 4 és 2évesek, de inkább csináltunk a szűk költségvetésünkből egy kis játszóteret itthon.

Nekem az ment az agyamra, hogy a bandás anyukák (4-5 nő) agyon ajnározzák a gyerekeiket, de azok a kölkök ott úgy rosszalkodtak, hogy már rég hazamentem volna ah az enyémeim ilyet csinálnak. Elvihogtak stb...de amikor az enyémeim elkezdtek rosszalkodni, vagy rájuk kellett szólni, vagy épp valamelyik sírt 15 szempár minket bámult, mint valami anyagyilkost. Én egyedül voltam a gyerekekkel, ők többen, és ez kellemetlen érzés. arról ne is beszéljünk , hogy olyan cuccokban viszik a játszóra a gyerekeket, amikben mi orvoshoz járunk. Hát én meg nem fogom, azért nem adok rá újszerű ruhát, hogy flancoljunk. tisztán , nem szakadtan megyünk ki a játszóra, de játszós ruhában....de ez kezd úgy néz ki ciki lenni

Arról nem is beszélve, ha végre valakivel szóba elegyedek, máris jön a legjobb barátnője, és nyomul, mert nehogymá velem beszélgessen...beleuntam. Remélem ezért nem lesz hátrányban a gyerek...

Hát, én először akkor mentem játszótérre, mikor 8 hónapos volt a lányom, és bele tudtam ültetni a babahintába. :) Előtte úgy voltam vele, hogy minek? A földre úgyse rakom le... Inkább a parkba mentem ki vele, a fűbe egy pléd, és azon jól elvoltunk. És embereket, gyerekeket ott is látott.

Mostmár 3 éves, és igénye van a játszótérre. Ő szereti. Eleinte én sem szerettem, mert nem ismertem senkit, és olyan nem jó érzés volt bemenni sok vadidegen közé, és "elvegyülni"... De aztán rájöttem, hogy ez butaság. Azért megyünk oda, hogy a gyerek jól érezze magát.

Közben szóba elegyedtem néha hasonló korú, mentalitású anyukákkal mint én magam, és rájöttem, hogy igazán helyes, aranyos emberek, sőt, kettőnek a gyereke most az enyémmel együtt kezdte az ovit. :)

Én igazából akkor nem szeretek kimenni, mikor "rosszul kelek" reggel, és rosszul nézek ki.. de akkor az utcára sincs kedvem kimenni, nemhogy a játszótérre. Ilyen a mai nap is, pont megjött, rohadtul szenvedek, fáj a hasam, karikás a szemem, kócos a hajam... Na ezeken a napokon utálok kimenni még a lakásból is.