Teljesen kibukott, mert nem kislánya lesz. Mit tehetnék?

Istenem micsoda tragédia :( szegény baba,szegény anya...

Drukkolok hogy segíteni tudjanak rajta az orvosok, minél előbb, mert annak a pici fiúcskának szüksége van az anyukájára.

34-35 válaszoló vagyok,aki szintén megőrültem a terhességem alatt mert kiderült hogy kisfiú.

azt szeretném még kérdezni hogy a barátnőd is mindig "irtózott" a fiúgyerek gondolatától is,vagy csak sokkot kapott hogy sokáig lányt mondtak és beleélte magát?ha korán megtudja és sose mondanak neki lányt akkor szerinted máshogy alakult volna minden?

Csak magamból kiindulva kérdezem.én nagyon hangoztattam hogy minél előbb meg akarom tudni a nemét mert ha fiú akkor szükségem van az időre hogy elfogadjam.mindemellett biztos voltam benne hogy lány,a pozitív tesztet is úgy jelentettem be a férjemnek hogy beköltözött a kislányunk.az idő nagy részében nyugodtan és boldogan készültem a kislányra de kb heti rendszerességgel rámjöttek idegrohamok hogy mi van ha mégis fiú.sokszor álmodtam is róla,mindig kislány volt az álmaimbam.egyszer álmodtam arról hogy fiút szülök és sikítottam,sírtam álmomban.napokig az álom hatása alatt voltam és nem voltam magamnál.ez néhány nappal a 4D uh előtt volt amire már be voltunk jelentkezve hogy megtudjuk a nemét,17 hetesen.ami ott történt azt nem részletezném de ugyanaz lehetett mint a barátnőddel...

még utólag sem tudom hogy mi lett volna "jobb",anyám végig azt mondta hogy nekem régen kellett volna élnem amikor nem lehetett volna tudni a nemét csak amikor megszületik,hát nem tudom mi történt volna!vagy akkor ha végig lányt mondanak vagy ha csak a végén derül ki hogy fiú,lehet még rosszabb lett volna a helyzet.de hiába tudtam korán,nem tudtam elfogadni a terhesség alatt,és még az sem segített hogy kiderült mi okozza a viszolygásomat attól hogy fiam legyen.hiába tudtam,ettől még nem tudtam elfogadni és szeretni.

Mert ha arra gondolok hogy nem tudtam volna a nemét,vagy lánynak mondják,az biztos hogy nyugodtabb lett volna a terhességem és szeretve lett volna a baba, viszont nem tudom mi lett volna amikor megszületik,lehet hogy akkor őrülök meg és utasítom el a babám,legalábbis azonnal a szülés után.

Azt el sem tudom képzelni hogy ne akartam volna megnézni napokig vagy egyáltalán.És azt sem hogy ne szeressek bele azonnal.nagyon szomorú hogy a barátnőd látni sem akarja,még mindig nem nézte meg?

nem hiszem el hogyha ránézne arra a pici védtelen kis csomagocskára akkor nem szakadna meg a szíve hogy elutasította ezt az ártatlan kis csöppséget?