Teljesen kibukott, mert nem kislánya lesz. Mit tehetnék?

Eddig lányt mondtak az ultrahangon? Nem mondanám, hogy átlagos helyzet, de ha 38 hétig lányra készül, meg eleve érzékenyebb, el tudom képzelni, hogy kiborul a váratlan helyzettől. Pszichológusra és a barátaira is szüksége van, akármilyen hisztis, próbálj mellette állni!

Én lányt szerettem volna, de először kisfiút mondtak, kicsit nehezen hittem el, de elkezdtem nézegetni a fiú cuccokat, nevet is választottunk már, aztán egyszer csak kiderült, hogy lány, és rendesen szomorú lettem, mert úgy beleéltem magam a fiúba, pedig előtte lányra vágytam. Egy hét volt mire átállt az agyam a lányra. Amúgy imádom a lányomat, örülök, hogy lány lett, de ha fiú lett volna annak is ugyanígy örülnék, csak rá kell hangolódni.

Volt már egy fiam és egy lányom, amikor kiderült terhes vagyok. Kislányt szerettem volna, de 20 hetesen kiderült, hogy kisfiú. Annyira csalódott voltam, hogy sírtam is. Még a szülőágyon is abban reménykedtem , hogy lány lesz. Fiú lett. Nagyon imádom, nagyon nyugodt, sírni hetente talán egyszer sír, ha éhes akkor is csak nyekereg és 2 hónapos korától alszik este 7től reggel 7 ig.

De a mai napig eszembe jut, hogy jobb lenne ha kislány lenne.

Aki nincs ebben a helyzetben, sosem fogja megérteni

Szia! Jaj, ez nagyon szomorú.. :( Mikor első babámat vártam, meg voltam győződve h fiú lesz, aztán 25. hét körül kiderült h lány. Teljesen befordultam.. Nem akartam beszélni róla, ha igen, akkor is vagy sírva vagy dühösen.. Nem simogattam a babát onnantól.. Nagyon gáz voltam :( Nem telt el egy nap, mikor észrevettem, hogy nem mozog a babám.. Gondolom szerencsétlen érzékelte valahogyan a hangulatváltozásomat.. Úgy megijedtem, hogy azonnal visszatértem önmagamhoz, és nem érdekelt a neme innentől, csak az hogy egészséges legyen :) Most már 2 éves, imádnivaló, és született egy tesó is azóta, aki fiú :) És áldom az égieket hogy kislányt adtak először, tudják ők ott fönt hogy mit miért csinálnak :)

Nem nagyon érdekelt senki véleménye mikor benne voltam a dührohamban, de barátnőd helyében ha pl vki azzal jönne, hogy azért kell előbb a kisfiú, hogy legyen aki majd megvédi az ő pici második kislány babáját, akkor ezen pörgött volna az agyam, és talán kijózanított volna. Egy próbát lehet még megérne mielőtt magára hagyod.. :(

Jajj nagyon szomorú amit írtál, sajnálom.

Először az ő fejét kellene rendbe tenni, mert ha ő nem akar megváltozni, minden erőfeszítésetek csak a visszájára fordul. Ezzel első körben szakember kellene.

Ha hajlandó legalább megpróbálni, akkor be lehet csempészni egy csomó dolgot amitől ráhangolódik az ember a fiúra:

- Édes kisfiam számot lehet hallgatni

- venni egy csomó cuki vagány fiút holmit

- kis sapkák, kis mini nyakkendők, kis öltöny, iszonyat cuki tud lenni.

- Vehettek neki feliratos bodykat/pólókat "szeretem az anyukám" vagy "anyukám pici fia vagyok" meg hasonlók

- elmagyarázni neki milyen jó lesz, hogy még egy férfi lesz a háznál

- elmagyarázni neki, hogy minden kisfiúnak az anyukája a példaképe és hozzá hasonló párt akar majd találni

- tudom csúnyán hangzik, de sokkal kevesebb kisfiúval elkövetett bűncselekmény van (lehet furán hangzik, de nekem párszor eszembe jutott, hogy jajj mennyi minden történhet a lányommal)

- És a legfontosabb, ő fogja oltárhoz kísérni a fiát!

Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem segítettem egy kicsit.

Nekem ez kicsit magas... Hogy viselkedhet valaki így? Én jól felpofoznám majd helyre raknám az eszét.

Első babának kislányt szerettem volna nagyon, amikor megtudtam hogy fiút várok kb 2 hétbe telt mire megbarátkoztam a gondolattal de eszembe sem jutott hogy ha fiú akkor már nem is kell stb... Hiszen erre vágytunk, egy kisbabára..

Próbálj még erőt venni magadon és állj mellette, próbálj még segíteni neki, beszélj a fejével. Remélem a szülés után már másképp látja majd a dolgokat.

Amúgy meg szégyelje magát!

Tarts ki mellette még, szüksége van Rád.

Mi a férjemmel mindig kislányt szerettünk volna. Elsem tudtunk képzelni fiút.

Az első gyermekem csak a 37. héten mutatta meg magát, de addigra beleéltem magam, mert mindig fiúnak álmodtam. Fiú.

A másodikra 5 évet vártunk. Akkor már mindegy volt a neme, de mivel végig kislánynak éreztem, beleéltem magam. 14 hetesen mondták először, hogy fiú. Nagyon csalódott voltam kb egy hétig. Aztán nem hittem el, mert utána is lánynak éreztem. De 20 hetesen újra megerősítették, hogy fiú.

Mire átállt az agyam és elhittem, az utolsó UH-on azt mondták, hogy lány. Akkor újra reménykedni kezdtem.

Ő is fiú. Születése után még párszor megfordult a fejemben, hogy milyen lenne, ha lány lenne, de azóta sem.

Ő igazi fiús fiú, eleven, makacs, de a mosolyával mindenkit levesz a lábáról. 1000 lányért sem adám. Szégyellem, hogy annak idején csalódott voltam.

A harmadik kislány. 14 hetesen tudtuk meg róla is a nemét. Mostt lesz 7 hónapos, még kicsi. A mai napig hihetetlen, hogy született egy lányom. De a ruhákon kívül egyelőre nem sok a különbség.

Összegezve mindenki okkal születik annak, ami. Egyik nem sem jobb a másiknál, csupán más.

Örülök, hogy van 2 fiam és egy lányom, és hiába volt mindig az álmom egy lány, nem szeretem jobban a fiúknál. Pont ugyanúgy.

A barátnőd is megbékél majd és rájön, hogy így tökéletes a világ.

Azt azért már nem mondd, 9-es, hogy ezt meg kéne érteni. Lehet valamilyen szinten magadra ismertél a csajban. Talán, mert hisztis vagy, vagy talán azért, mert neked is van elképzelésed arról, hogy milyen nemű gyereket akarsz és nem örülnél a másiknak, vagy van már gyereked és szerencsére olyan nemű lett, amilyet akartál. De mindegy is..

Az, aki így viselkedik, nem normális.

Én már az elejétől éreztem, hogy fiam lesz, meg fiút is akartam nagyon. Lehet, hogy én is kicsit szomorú lettem volna kis ideig, hogy nem kapom meg a fiúcskámat, akire vágyom, de egy pillanatig se fordult volna meg a fejemben, hogy ne szeressem, vagy kevésbé szeressem amiatt, hogy más nemű.

Az ilyen embereknek, akik ilyen hisztit vágnak a baba neme miatt, akkora pofont tudnék levágni, hogy köpködné a fogait kifelé. Nem rendes ember az ilyen. És senki se tökéletes, én se vagyok az, de vannak határok!

Kérdező, én nem tudom, mit tennék a helyedben, nem biztos, hogy el tudnám viselni az ilyen fajta igazságtalanságot egy csecsemővel szemben, de ha neked van erőd hozzá, akkor tarts ki mellette és próbálj megtenni mindent annak érdekében, hogy térjen már észhez.