Miért nevezik mama-baba barát megoldásnak, ha állandóan kint van az anyával az újszülött?
Amíg nem kórházban szültek az anyák, ott voltak a női rokonok (egyszerű embereknél, persze a királyi családnál biztos a dadus :)), ők segítették a frissen szült, kimerült édesanyát. Aztán egyszer csak jött a kórház, ahol 3 óránként hozták a babát, ha sírt, kapott egy kis teát, de legalább a köztes időben az anya gyűjthette az erejét, pihenhetett valamennyit éjszaka is. Az elmúlt pár évben pedig mindent csináljon azonnal az anya, ha épp csak hálni jár belé a lélek, akkor is. Holott erre vannak arra a néhány napra a csecsemős nővérek - segítsék a szült nőt, ha hazamegy, a mai világban gyakran úgyis minden tényleg rá vár onnantól
Biztos vannak nők, akiket nem (nagyon) visel meg a szülés, de sokakat végsőkig kimerít.
Ráadásul így nemcsak a saját, hanem a másik 2-3 baba sírását is közvetlenül el kell viselnie, tehát ha végre az övé alszik, akkor sem (biztos, hogy) tud pihenni.
Abban sem vagyok biztos, hogy bababarát, de mamabarátnak végképp nem tűnik.
Mi a véleményetek, mik a tapasztalataitok?
válasza:De jó, hogy ilyen sok válasz jött!
Elsőként hadd szögezzem le, ne bántsátok egymást. Senki nem tudhatja, mit élt át a másik. Pl. "lepasszolni a gyereket" - hmmm., szerintem senki nem akarja lepasszolni, csak nem mindenki képes azonnal ellátni. Senki nem utasítja el szándékosan a gyerekét, úgyis perceken belül mellre kerül, szerintem az anyának is kell a feltöltődés - már amennyire annak lehet nevezni, hogy nincs 24 órában ott a baba. (Zárójelben jegyzem meg, azért egy újszülött az esetek legnagyobb részében még bárki ringatására megnyugszik, jóval később jön el az idő, hogy csak anya jó.)
Saját tapasztalatom: első szülésnél már ez a rendszer volt, de annyi vért vesztettem, hogy hamar belátták, hogy magamat sem tudom ellátni, nemhogy egy újszülöttet...
Második szülés: olyan sérülést szenvedtem, hogy nem tudtam fordulni sem fektemben, nemhogy felállni. Először egy barátságtalan kezdő nővér közölte, hogy "szedje össze magát", amin majdnem sikerült mosolyognom, aztán 6. nap bejött, és bár nem kért konkrétan bocsánatot, de a lényeg benne volt.
Úgyhogy bár itt nem voltam annyira kimerült, mint az elsőnél (az jóval hosszabb volt), ellátni képtelen voltam a babát. Ennek ellenére volt csecsemős, aki próbálkozott, hogy nem jön érte (én nem tudtam elmenni se kihozni, se visszavinni a babát), de szerencsémre a társa megmondta, hogy nem maradhat kint velem a csecsemő.
Konkrétan felelőtlenség lett volna, ha velem marad!
A kórházi gyerekorvos ugyan nagyon büszke volt magára, hogy nem kapott a baba tápszert, de még cukros vizet sem (cukor=energia, amitől a gyerek könnyebben van túl a sárgaságon), kíváncsi lettem volna, arra is büszke lett volna, ha visszaviszem utána a gyerekkórházi zárót, hogy még egy hetet csecsemőosztályon töltött mindkét gyerekem, annyira besárgultak, már úgy adták haza mindkét esetben, hogy aluszékony, alig kelthetőek voltak - tehát nem is tudtak rendesen szopni. Ettől nekem ugyan nem lett több tejem, míg ha egy élénk, jól szopó csecsemőm van, hamarabb megindul a tejtermelés.
Barátok tapasztalatai szintén hasonlók: szenvedés, nem segítenek, sárga a gyerek.
Nagyon jól megfogalmaztátok - ez nővérbarát, de sok (persze, megértem, hogy nem mindenki érzi így) anyának és sok babának ez nem jó.
Igaz, hogy ma már kevesen élnek nagycsaládban (segítség miatt), de normál esetben ott az apa, valakinek azért segít nagyszülő, egyéb rokon. Tehát úgy gondolom, aki segítséget kér, segítségre szorul, azt ne megalázzák, ne hagyják cserben, hanem könnyítsék meg az első nagyon nehéz napokat.
válasza:A saját, kifejezetten friss sztorim:
Igazi horrorszülés, először a baba akadt el a szülőcsatornában több komplikáció együttes jelenléte miatt, ezért vákuummal és rám térdeléssel ráncigálták ki.
Utána jött az újabb "meglepetés", a placenta nem vált le (de legalább jó nagy volt), ezrt érzéstelenítés nélkül, kézzel tépkedte le az orvos.
Ehhez képest a szülés kellemes csiklandozás volt, ilyen iszonyú fájdalmat szerintem soha többet nem fogok érezni.
A végén sikerült műtőt találni, akkor altatásban kikapartak (előtte 30 percig könyékig bent matatott a orvos és ökölbe szorított kézzel húzta ki, amit talált).
8-900 ml vért vesztettem, a véreredményeim gyászosak voltak.
A szülésen a férjem végig bent volt, pszichésen ez segített. A babát is ő tudta megnézni, én annyira beszűkültem tudatilag, hogy érzékeltem, hogy kiszedték, de utána szem elől tévesztettem.
A műtét után letámasztottak az egyik szülőszobában, ahol csövek lógtak ki, remegtem az altatás utóhatásától és ájultan aludtam. Az egész tartott kb 8-9 órán át.
Néhány óra alvás után áttoltak a gyermekágyas részre. Az első vizelet egyszerűen magam alá ment, mert a farokcsontom annyira fájt, hogy nem tudtak ágytálat alám tenni, felkelni pedig képtelen voltam.
Két napig a nővér vagy a férjem vitt ki a wc-re pisilni. Felülni se tudtam egyedül, annyira le voltam gyengülve. Ha felültem, akkor elsötétedett minden és eltűnt a vérnyomásom.
A gyereket két napig nem is láttam, egyszer betolták megmutatni, de nem adták oda, annyira nem volt erőm. Az apja látta, neki oda is adták.
Harmadik nap jöttem haza, még mindig iszonyú szar vérképpel. A végbél környékét a vákuum és az utána levő túlfeszegetések miatt tönkrevágták, ülni nem tudok, felszínből 4-5 cm-re kiemelkedő duzzanat van a testnyílásaim helyén.
Első éjjel a férjem aludt a babával, ő kelt, ő etette, ő figyelt rá. Én aludtam végig.
Második éjszakát be akartam vállalni, hajnali kettőkor már annyira szédültem, hogy felébresztettem a férjemet és cseréltünk.
Nem tudom, hogy problémamentes szülés után hogy lett volna jó, de a saját esetemben, főleg a vérveszteség miatt képtelen lettem volna ellátni a gyereket. Az alváz traumája miatt pedig mozogni se tudtam.
Nekem jó volt, hogy a kórházban a csecsemősök, itthon pedig a férjem ellátta.
válasza: válasza:26-os vagyok.
Itt most sokan osztottatok meg tényleg nagyon durva szüléstörténeteket. Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magamat, de nyilván nem rátok gondoltam az előbb. Ha még saját magadat sem tudod ellátni, senki nem várja el tőled, hogy babázzál, hanem inkább minél gyorsabban épülj fel a kicsiért.
Kérdező, lehet hogy igazad van abban, hogy egy újszülöttet bárki el tud ringatni, de gondolj bele, hogy beteszik a babát estére a csecsemőosztályra, ahol sok babára jóval kevesebb nővér jut. Szerintem nem vesznek fel minden babát, hogy elringassák.
válasza:Pont az ilyen szülések miatt gondolom azt, hogy a rendszer úgy, ahogy jelen pillanatban van, nem jó.
Természetesen, mindenki a babájával akar lenni. Erre várunk az első két csíkos teszttől.
Az első császáromkor altattak, rossz vérkép stb. Az osztály tele, a csecsemősök túlterheltek (mondjuk kávézni és üldögélni mindig volt idő), bunkók, semmi empátia. Besárult gyerek, ideges anya, tej semmi. Megkaptam a babát 3 óránként 10 percre, aztán ők adtak neki tápszert, vissza a dobozba.
A másodiknál felkészültebb voltam, szartam a rendszerre, adtam pár csepp babavizet a kicsinek, mert hiába voltam ügyesebb szoptatás terén, semmi sem jött. Aranyos volt a frissen végzett gyerekorvos és a frissen végzett csecsemős nővér, ügyesen elmondták a tankönyvi részt. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy ezt a tételt húzta vizsgán?!
A második gyereknél kevesen voltunk a szülészeten, alig 14-en, abból kettő anyuka még a lábadozóban, úgyhogy szinte minden szoptatást végig tudott kísérni a csecsemős, a nagyon sírós babákkal járkáltak, szóval onnan nagyon jó élményekkel tértem haza.
Sajnos, kevés a pénz, kevés a nővér, a csecsemős, a (sokszor férfiak által hozott) szabályokat kötelesek betartani. A kórházi koszt gyatra (tudom, nem hizlalda, de a szoptatós anyukának fontos a minőségi étkezés, de a vegetás leves nem ez a kategória), a felszerelés lerobbant.
A pihenés rész sokszor kivitelezhetetlen, nem csak az éhségtől ordító babák miatt, de ha véletlenül minden összejön (másodiknál ketten voltunk a szobában, de a társam babája Pic-en volt, egész nap lent volt), akkor vagy a kajás/ágyneműs/gyógyszeres kocsit húzták végig a folyosón, vagy császorost toltak át az osztályra. A roma anyuka pereputtya bejött, nekiálltak gitározni...
Persze, itthon is a mienk a baba, nekünk kell ellátni, csak nem mindegy, ha napközben normális ételt tud enni az ember, bármikor tusolhat, öltözhet (nem kell figyelni a látogatókra, akik között akad kukkolni szerető nagypapi), csendben tud pihenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!