Miért nevezik mama-baba barát megoldásnak, ha állandóan kint van az anyával az újszülött?

Meglepőek és érdekesek a válaszok...komolyan ez után érdekelne ki hol szült!

Én mindkét gyerekemet éjjel-hajnalban szültem,nyilván sokat számít,hogy egyik sem volt extra nehéz.De egyik szülés után se tudtam aludni 3 óránál többet,valahogy nehezen ment ki az adrenalin vagy nem tudom.

Első szülésnél azért jobban ki voltam fáradva,ott másnap hagytak 5 órát aludni,az jó volt,de pl. 2 babám végig velem volt,kórházat éppen alakították, szóval össze voltunk zsúfolva,6 anyuka és 7 baba volt bent egyszerre!!leadni nem lehetett őket,mert nem volt normális csecsemős rész kialakítva.Valahogy mégis tudtam pihenni...mondjuk hozzáteszem 2. babánál már bátrabb voltam,mellettem aludt,fekve szoptattam és sokat tudtam így pihenni.

De azért ez babafüggő is,nekem a kórházba jó alvók voltak,a többi gyerek sírására se keltek fel,engem se zavart a dolog,így nem panaszkodhatok.

De attól mondjuk biztos ideges lettem volna,ha elviszik,3 óránként hozzák és mondjuk közlik,hogy adtak neki közben egy kis pótlást mert sírt...szerintem fontos,hogy minél többet legyen cicin,főleg az elején!

Hát nem tudom. Azért ti belegondoltatok abba, hogy a babátok, akit annyira vártok 9 hónapon át, egészen a szülésig védett helyen volt a szívetek alatt. Aztán megszületik, ami épp elég nagy sokk neki, hiszen hűvös van, fényesség van, idegen, hangos zajokat hall, és még sorolhatnám. Na és úgy érzitek, hogy pont ilyenkor nincs szüksége szegénynek az anyukájára, aki az egyetlen aki meg tudná picit nyugtatni és biztonságérzetet adni neki? Én nem értelek titeket. Eszembe nem jutott volna, hogy amikor végre megérkezik az, akit annyira vártunk és odaadják nekem, elkezdjek azon hisztizni, hogy dehát én pihenni akarok. Persze, hogy kimerítő egy szülés, de onnantól kezdve már nem ti vagytok (vagy legalábbis nem kellene, hogy ti legyetek) a középpontban. A picinek szüksége van rád, neked pedig ott kell hogy legyél neki.

Engem is rettentően kimerített a szülés, dehát mit vártunk?

A másik pedig, hogy tegyük fel, leadod a babádat, amíg a kórházban vagytok, hogy ki tudd pihenni magadat. Ha hazaértél szerinted meddig fog tartani ez az állapot? 2-3 napig, aztán megint hulla leszel. És akkor is siránkozni fogsz, hogy miért nem passzolhatod le a gyereket, hiszen te fáradt vagy?

Amúgy ne értsetek félre, biztos mindenki szereti a gyerekét és jó anya attól függetlenül, hogy leadta e őt a kórházban, vagy sem. Engem csak egyesek hozzáállása akasztott ki kicsit. :)

26. Ez mind szép és jó. De az anya is ember, nem robot.Mindenkinek vannak fizikai szükségletei és nem minden nő egyformán éli meg a szülés utáni dolgokat.

Én szerettem volna a fiammal lenni, de sajnos komplikációk miatt csak napok múlva kaptam meg.A szobatársam megkapta a lányát, de ahogy felkelt az ágyból, a gyerek üvöltött.Akkor ne keljn fel enni, inni, pisilni, fürdeni?

Egyre inkább az az érzésem,hogy a társadalom is tehet erről,hogy ilyen nehéz az anyukáknak az első időszak...mert alapjában véve nincs megbecsülve az anyaság,aki otthon van gyesen az az állam pénzén él(ezt itt is sokat olvasom) és különben sincs sok dolga.E mellett szerintem nincs elég felvilágosítás a nehézségekről,mindenki csak a rózsaszín mézes-mázas dolgokat mondja.

Egy pörgős,karrierista nőnek baromi nagy és nehéz váltás ha gyereke születik.Vagy megbirkózik a feladattal vagy nem.És karrierista alatt nem azt értem,aki 40 évesen vállal 1 gyereket aztán 6 hét után visszamegy dolgozni,hanem általában a mai nőkre,mert sajnos ma leginkább néznek arra aki kevés munkatapasztalattal(vagy semennyivel)fiatalon gyereket vállalnak!!Nem akarok ezzel megsérteni senkit,de ez van.

Írja a kérdező,hogy régen segítettek a rokonok.Na igen,de nem úgy,hogy elvitték a gyereket és megetették tápszerrel ha anyuka aludni akart.

Persze tényleg sok múlik azon mennyire sírós az újszülött,mennyire volt kimerítő a szülés,de alap esetben szerintem az anya érdeke is,hogy ott legyen mellette a pici!

de persze ez csak az én véleményem...remélem jól le leszek pontozva :)