Miért nevezik mama-baba barát megoldásnak, ha állandóan kint van az anyával az újszülött?

Két gyereket szültem, az elsőnél még nem lehetett velünk éjjel a baba, este 10-kor kellett leadni és 6-kor hozták vissza, hiányzott, de tudtam pihenni, nem voltam hulla mire haza mehettünk, a babám sem üvöltött egész éjjel, kapott lefejt tejet, vagy amíg nem volt pótlást. Másodjára már bababarát lett a kórház és nem volt jó... Az elgondolás ésszerű, a babának az anya mellett a helye, de én inkább úgy vettem észre, hogy csak a nővéreknek lett jobb, semmi munkájuk nem akadt, csak fürdetni kellett... Császár után hajnali 3-kor kerültem vissza a szobába, 6-kor hozták a babát, az se érdekelte őket, hogy felkelni sem tudok a fájdalomtól... 3. éjszaka már iszonyatosan kimerültem, mellettem 3 anyuka éktelenül horkolt, a babáik sírtak, nuku alvás, kértem hogy éjszakára vigyék el pár órára a fiamat hadd tudjak pihenni. Ezt elvileg minden további nélkül rendben kellett volna hogy legyen, elvileg erre lehetőség van, gyakorlatilag azt mondták ne vicceljek, ez bababarát kórház, a baba marad nálam... Nem volt tejem, kértem a pótlást, nem adnak mert bababarát, így a fiam végig üvöltötte a 4 napot...

A rendszer akkor lenne jó ha az anya választhat... Aki szeretné legyen a babával 24 órán keresztül, aki pihenni szeretne az hadd pihenjen...

Hmm érdekes ez a dolog.De az az igazság,hogy most miért vinnék el a gyereket? Otthon is az anya gondozza egymagában,mert nem mindenhol van segítség,többek között itt,nekem sem.

Lányom éjjel 11kor született,de csak hajnalban hozták be,mert végig sírt és nem akarták,hogy felverje az összes szoba babáját.Egyik lány kisfia szinte végig sírt,tehát én sem tudtam pihenni.Hát ez van végülis,de én lehet nem örültem volna,ha csak majd lehozzák 3-4óránként enni.Mert úgysem egy időben hoznák mind a 4-6 anya gyerekét,szóval ugyanott vagyok a dologgal,mintha velünk lennének.

Babának szerintem igénye,hogy az anyjával legyen,nem egy kórterembe 50 másik újszülöttel betéve egy bevásárlókosár szerű valamibe.

Engem leginkább az viselt meg,hogy állva kellett wc-zni,mert egyszer nem takarították ki.Meg hogy reggel fél6kor berontottak lázat mérni,fél7re meg vigyük ki fürdeni a kicsiket.De hogy miért reggel kell fürdetni őket?!Ezt még ma sem értem.

Szerintem is egyébként ez nővérbarát megoldás inkább,az anyát meg beledobják a mélyvízbe.De ma meg már otthon pihen a legtöbb nő 2-3évet,míg régen meg már 6hét után hátukra kötve a gyereket mentek kapálni.Hiába volt segítségük az első 6 hétre,utána meg többet tettek már ,mint mi.

Első gyerekemet 3 óránként hozták, éjszaka nem adták oda. Olyan kipihent, mint abban a pár napban, nem sokszor voltam.

Második gyerekem velem lehetett, de bármikor adott volt a lehetősége, hogy a nővérek vigyázzanak rá. Éjszaka akkor maradhatott velem, ha kértem. És kértem is. Második éjszaka viszont a nővér ajánlotta fel, hogy inkább elviszi, adnak egy kis pótlást, mert még nem volt tej és nagyon sírt. Meg pihenjek én is.

Ugyanaz a kórház és nagyon rendesek voltak. Szerencsére ott megtalálték a középutat, hogy baba és mamabarát legyenek egyszerre.

Ez a kérdés bennem is felvetődött anno.... császárom volt, tudom nyomi vagyok, de nekem rettenetes fájdalmaim voltak a műtét után, az ágyban megfordulni is alig bírtam, nemhogy felülni a babámhoz, pelenkázni görnyedve stb... délelőtt műtöttek, délután már hozták is a kicsimet. Nagyon örültem, hogy velem van, gyönyörű volt, illatos, szépséges, de sokat sírt, nyöszörgött, én pedig tehetetlen voltam, mert tejem még napokig nem volt.

A nagy bababarát kórház persze nem adott tápszert, de még vizet sem, így 3 napig üvöltött a lányom az éhségtől... a végén már én is sírtam annyira kimerült, fáradt és tehetetlen voltam. Az egyik nővér végül "megsajnált", és elvitte fél órára a babámat, adott neki tápszert, nekem pedig fájdalomcsillapítót, hogy aludjak végre egy keveset.

Rossz élmény visszagondolni ezekre a napokra, legközelebb alapítványi szobában szeretnék lenni, hogy legalább a férjem ott tudjon velem lenni.