1-2 hónapos kisbabánál mennyire természetes, hogy dühkitörései vannak?

Babanyelven káromkodik, esküszöm! Ha dühbe gurul, csak úgy zápoznak a Ge!-k, meg a Gergők, ezeket a szavakat ő találta ki és csakis dühében használja, pl. ha csuklik, attól éktelen dühbe gurul és már kiabálja is, hogy Ge!, stb...Vagy ha sétálni kell vele és meg merünk állni, attól is nagyon dühbe tud jönni. Az az ijesztő, hogy mostanában már nem a sírást használja, ha valamire szüksége van, hanem gyakrabban gurul dühbe. És más újszülöttről még ilyet nem hallottam, nem olvastam, de nincs túl sok tapasztalatom és nagyon megnyugtató volna, ha azt hallanám, normális, hogy egy 7 hetes gyerek belépett a dackorszakba. Nagyon féltem őt. Vagy valamit rosszul csinálunk nagyon, vagy idegrendszeri problémától tartok. Amúgy nem sírós baba, tehát nem sír órákon át, általában 5 perc sírás a leghosszabb, mert gyorsan kitaláljuk, mire van szüksége és megadjuk neki. Tehát van egy kis újszülöttem, aki alig sír, de naponta több alkalommal behergeli magát és rettentő dühös lesz és addig káromkodik, amíg meg nem oldjuk a problémáját. Olyan, mintha túl korán tudatára ébredt volna a saját tehetetlenségének. Menne, de még nem elég erős a lába, nézelődne, de arra sem képes, amíg vállra nem vesszük...És ez nagyon frusztrálja, de sose hittem volna, hogy ez ilyen hamar így megviseli majd őt. 2 hetes kora óta vannak dühkitörései, de mostanra vált zavaróvá. Most már nem tudok mindig nevetni azon, hogy az angyali kisbabám káromkodik, félek nagyon, hogy baj van!