Hogy szabaduljak ettől az érzéstől?
Babám két hónapos és igyekszem minél többet foglalkozni vele. Sokat beszélek hozzá, énekelek neki, hadonászok előtte mindenféle csörgővel, mégis úgy érzem néha, hogy elhanyagolom. Főleg akkor érzem ezt, ha ébren van és én mást csinálok (pakolok, netezek, eszek stb.) őt pedig berakom a kiságyba a zenélő forgó alá. Jól érzi magát ott, gügyög, nevetgél, de én rosszul érzem magam, mert olyan, mintha a forgóval "végeztetném el", ami az én dolgom lenne. De sokszor már akkor is bűntudatom van, ha ő alszik én meg pl mint most is, gépezek. Mert erre nem lenne szükség, ez nekem csak szórakozás és rosszul érzem magam, hogy ilyesmivel pocsékolom el az időt, ahelyett hogy vele foglalkoznék. Ha nyűgös, elaltatom (vagy ölben alszik el, vagy úgy tud elaludni, hogy mellé fekszem és simogatom), de arra is gondoltam, hogy nem altatom-e el gyakrabban, mint igényelné, mintha a dolog könnyebb végét fognám meg, hogy amíg alszik, nyugtom van. Sokat alszik, nem tudom normális-e ez? És lelkifurdalásom van akkor is, ha felkelek mellőle, miután elaludt.
Olyan érzésem van, mintha a nap minden percében vele kellene lennem, és még azokban a kis időkben is rá kellene bíznom valakire, amikor nem tudok vele lenni (fürdés, wc, ételkészítés).
Mit tegyek, hogy ne érezzem így?
Szerintem ez csak ilyen első gyerekes 'pánik' lehet. Amíg ellátod a babád (megeteted, fürdeted, pelenkázod etc.) és a korához méltan foglalkozol vele, addig nincs baj. Írtad, hogy énekelsz neki, ringatod stb. Ez jó. Egy ilyen pici babával természetesen még nem lehet többet tenni. Lassan el ér abba a korba, hogy többet lesz ébren, fókuszál, figyel rád, 'csinál is valamit'.
Kérdésedre válaszolva, magadban kell rendbe tenni a dolgot, hogy teljesen jó az, amit csinálsz, úgy, ahogy csinálod. Beszélgess pároddal az érzéseidről, talán ő is tud segíteni, hogy megnyugodj.
nem biztos, hogy "első gyerekes pánik"...nekem az elsőnél nem volt csak most a másodiknál
szóval kedves kérdező remélem ez múló állapot és nem vagy vele egyedül:)))
hidd el ez így a jó. 9 hónapig voltatok egyutt, nyilván fura most külön lenni, de nem kell minden pillanatban szórakoztatni, ha amúgy nem is igényli. Nekem is az jutott eszembe, hogy tipikus elsogyerekes para ez. Lazits és pihenj, hiszen kell a lazítás és kikapcsolódás mindenkinek, akkor is, ha már anyuka az illető. És ne csinálj magadbol mártíranyut.
Off: ha nem akarna aludni, nem tudnád elaltatni.
Lehet, hogy azért érzed így, mert túl nyugis baba? :)
Én soha nem éreztem így. Az én kisfiam extrém hasfájós volt, napközben alig aludt. Egyedül hordozókendőben volt el, vagy ha kézbe vettem. Így hordozókendőben aludt, míg én tettem-vettem otthon. Amikor pedig épp a hasa fájt, akkor tornáztattam, dajkáltam, amíg ordított. Ebből kifolyólag én fellélegeztem, ha egy kicsit távol lehettem tőle (pl. este letettem a kiságyába aludni).
És most is úgy szoktam érezni, hogy örülök, ha le tudom végre tenni aludni. 1 éves, van, hogy napközben nem is alszik, vagy csak fél órát. De mivel fáradt már, nyűgös, és megy a sírás egész délután. Vagy az esti altatás is egy mizéria, ma pl 1.5 órán át tartott. Ezek után azt érzem mindig, hogy "végre egyedül lehetek".
Ne legyen lelkiismeret furdalásod, és hasznos is, ha megszokja, hogy egyedül is el kell játszani. Később már nem fog ennyit aludni napközben, és egy izgő mozgó gyerkőc mellett is meg kell csinálni a házimukát. Az pedig jól jön ilyenkor, ha eljátszik egy kicsit egyedül is, míg te elmosogatsz :)
Szia,
az én gyerkőcöm is olyan mint a 6-os válszolóé!
Most 7 hónapos és én is örülök, amikor este végre leteszem aludni és így végre egy-két órán át csinálhatom azt amit szeretnék. Mert sajnos erre nap közben nincs lehetőségem. 3x alszik nappal olyan 3/4-1 órákat. Ez az idő arra elég, hogy gyorsan főzzek, vasaljak, takarítsak és egyek valamit. Aztán ahogy leülök mondjuk egy bögre tejes kávéval már hallom is hogy felkelt, kezdődhet az újabb etap! :)
Szóval ne legyenek ilyen érzéseid, inkább örülj annak, hogy egy ilyen jó babával áldott meg a Sors! :)
Igen én is éreztem így ameddig nem olvastam egy cikket erről, azt írták hogy babáknak is kell egy kis magány, te sem szereted ha mindig beszélnek hozzád, hát ősem ameddig el van egyedül addig nem gond.
Meg hát neked is kell egy kis egyedül lét, egy kis szorakozás, ilyenkor feltöltődsz és utána több energiád lesz vele foglalkozni, nem kell neki hogy egész nap foglalkozzanak vele. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!