Aki kizárólag csak szoptatja a babáját, azoknak milyen érzés, hogy őbelőle táplálkozik, fejlődik a kicsi?

Az én lassan 4 hós kislányaim is kizárólag anyatejet kapnak, annyi különbséggel, hogy fejem nekik (több okból is, ami most lényegtelen részletkérdés). Pont tegnap este mondtam a férjemnek (amikor gyönyörködtünk benne, hogy már milyen nagyok), hogy mennyire csodálatos érzés ez, hogy attól a tápláléktól fejlődnek és nőnek ilyen gyönyörűen, amit én biztosítok számukra. Bár a szoptatás hiányzik, a szemkontaktus, a szavak nélküli szeretetcsere így is megvan.

Hálás vagyok, hogy megadatott mindez.

Igaz az enyém már 9 hónapos nappal 4x cicizik még és tök jó érzés.

(Fiam is 21 hónapig szopott)

Nem is értem, hogy létezik olyan, aki nem akar (nem nem tud, vagy nincs teje!) szoptatni, mert félti a mellét, vagy utálja egyszerűen.

7 hetes a kisfiam, és a minap azon gondolkodtam el és döbbentem le, hogy egyetlen sejtjét leszámítva, amit apától kapott, ÉN MAGAM vagyok, belőlem van. Ez olyan hihetetlen! Hogy tudott így kifejlődni, minden kis apró részletében?! Meg hogy fejlődik, nő, hízik attól a kis "létől", ez tartja életben! Azt, hogy lé, természetesen nem lekicsinylésből írom, de nekem ez is olyan felfoghatatlan, hogy eddig ugyebár semmi funkciója nem volt a mellemnek , egy testrész volt a sok között, most meg életben tart, táplál egy kis emberkét.

Csodás, mire képes a természet!

Ja, és a szülésről nem is beszélve! Mikor a hasamra tették a majdnem 4 kilós nagy fiamat, elképzelni sem tudtam, hogy férhetett el bennem, és hogy férhetett ki belőlem! :-))