A gyermekeddel alszol születése óta? És a férjed?

Szerintem nincs olyan, hogy általánosa, mindenkire helyes! Kinek mi jön be:)

Nálunk a nagyágy mellett volt a bölcső,majd kiságy. Éjjel megetettem, visszatettem, aludtunk tovább. Ha sírás volt kijöttem vele a másik szobába és akkor mentünk vissza, ha megnyugodott. Szerintem fölösleges kettőnknek virrasztania vele. Hajnalban volt/van, hogy a férjem van vele (fiamnál az esték nyugisak voltak mindig, a hajnalok a neccesebbek most is)

Aztán négy és fél hónaposan elkezdett többször kelni, nehezebben visszaaludni, sírósabb lenni. Akkor a férjem kiköltözött. Azóta beállt az új rend, ismét nyugodtabbak az éjszakák, de így most mindnyájunknak jó. Nem görcsölök azon, hogy jaj fel ne ébredjen a férjem, nem ugrok minden nyekkenésre (nem is kell).

Persze én is jobb szeretek a férjem mellett aludni :) De a házasságunk nem ezen áll!!!

Én a babával, apa külön. Sajnos apa nem tud igazodni a baba menetrendjéhez és fordítva. Mivel a férjem veszélyes munkát végez, ahol nem nyerő a kialvatlan apuka stílus így oldottuk meg ideiglenesen.

Modjuk az én is férjem menetrendje is teljesen más. Ha a picur külön szobát kap /amikor már megérti, hogy az az ő kis birodalma/ akkor sem hiszem, hogy "összeköltözünk" a férjemmel. Kell a "tér", az egyedüllét néha.

NEkünk ez így tökéletes, így is sokat vagyunk együtt, mindenféle téren. A baba meg amikor hozzám bújik... na az semmi nem pótolhatja az életben.

NEkünk így jó, mindenki kivan ezen, de közük semmi. AZ A HELYES, AMIT TE ANNAK TARTASZ!!! Ez ilyen egyszerű...

Mi is egy ágyban alszunk a picivel,2hetes kora óta! Jövő hónapban már 1éves lesz!

Nagyon jó érzés,hogy ott van mellettem! Apának sincs kifogása ellene! Ő is azt mondja,amit én! Majd ha akar,akkor külön megy!

Nekünk ez így tökéletes!

Nincs olyan, hogy ez vagy az a helyes, ki kell kísérletezni azt a megoldást, ami a család MINDEN tagjának a lehető legjobb. Ez senki másra nem tartozik, csak a kis családra, ne engedj beleszólást kívülről.

A kisgyermekkor nagyon fárasztó és átmeneti állapot, találjátok meg azt a megoldást, amivel mindenki a lehető legtöbb pihenéshez jut. És rugalmasnak kell lenni, mert sokszor befuccsol az a rendszer, ami előzőleg bevált. Akkor meg változtatni kell előítéletek nélkül.

Együtt alszunk, 19 hónapos.

Apa is úgy gondolja, hogy nagyon jó vele aludni, hallgatni a szuszogását, belefúrni az arcunkat a kis hajába és kiskifliben aludni vele.

3 hálószobánk van, ha kedvünk támad egymáshoz, azt megoldjuk valamelyik másik szobában. :-)

Elég természetesen is neveljük a gyereket, tökéletes szimbiózisban, így egyértelmű volt első naptól kezdve, hogy velünk alszik. Kiegyensúlyozott, boldog, önálló. Ráadásul mi is feltöltődünk, apa is jobban viseli a nélkülünk töltött órákat a munkában.