A gyermekeddel alszol születése óta? És a férjed?

Én nem terveztem,hogy velünk fog aludni,de ez lett. Én fekve szoptatok és ha közben elalszik,egyszerüen nem lehet megfogni és betenni a kiságyba,mert rögtön ordit. Én meg nem birom órákig ringatni,hogy elaludjon,de úgyse lehet letenni,rögtön felke. Úgyhogy este szopi,elalszik és én nem zargatom,ott alszik a nagyágyban,éjszaka úgyis ébred és szopik legalább 2x. De még igy is fárasztó.

Az örüljön,akinek a babája olyan mélyen alszik,hogy ide-oda tudja rakosgatni,mert nálunk ez nem megy.

Mi egy szobában alszunk a manóval kezdettől fogva, és mióta fogzik, azóta hajnalban átteszem kettőnk közé a nagyágyba, mert képtelen vagyok tíz percenként kelni hozzá, hogy megsimizzem.

Nagyon nyűgös szegényem időnként.

Az időnként-et itt értsd úgy, hogy minden éjjel pár órán át sírdogál, forgolódik, nyűglődik.

Ilyenkor egyszerűbb magam mellé venni, ugyanis az elmúlt három hónap alatt három foga jött ki - szünetet nem hagyva sem neki, sem nekünk - és most jön a negyedik.

Szeretem, ha ott van mellettem, de jövő tavasszal megcsináljuk a gyerekszobát, és átköltöztetem oda, addigra talán már nem lesz folyamatos fogzás. :-)

A házas élet nálunk is a nappaliban zajlik, és semmi gond vele.

Azon a részen már rég túl vagyunk, hogy csak úgy az éjszaka közepén spontán egymásra támadjunk...

9 év együttélés után ez már gondolom nem is csoda.

:-)