Tényleg unalmas néha anyának lenni?

Ezért ne utáld magad. Fésülködj meg, mosakodj, öltözz úgy , hogy jól érezd magad.

Igen, néha unalmas, bár erre amit írtál szerintem nem ez a jó szó...

Sokat vagyunk egyedül, a baba mellett leépülünk agyilag, nem hallunk mást mint a gagyogást, nincs társadalmi életünk, apa dolgozik, fáradt, ránk marad a gyerek mellett a háztartás is...

érthető, hogy ez néha lehangoló...

Én is annyit teszek, hogy minden nap a szomszéddal sétálunk, legalább ez feldob és emberi szót hallok, kipanaszkodjuk magunkat. Néha csinálunk közös programot, séta,kirándulás, városlátogatás, orvos, védőnő stb...

Néha még a babklubba is kiöltözök, mert jól esik, és nem melegítőbe akarok menni...

VEttem pár új hálóruhát, tetszett férjemnek:-))

Szóval meg kell keresni a lukakat, ahol fel lehet dobni a hétköznapokat. Ne hagyd lelembozódni magad.)

Sziasztok lányok!

Hát akkor úgy tűnik én kivétel vagyok. Nekem minden vágyam volt, hogy legyen egy egészséges, gyönyörű kisfiam és megadatott. Nagyon boldog vagyok, nem érzem unalmasnak a hétköznapokat sőt nagyon élvezek mindegy egyes percet amit a kisfiammal töltök el. Soha nem éreztem nyűgnek a gyereket vagy az anyaságomat, nem vágyódok sehová pedig a velem egykorú nők/lányok még tanulnak, szórakoznak (20 éves vagyok)de nekem ezekből már elég jutott. Nekem nem hiányzik a társaság, a barátnőzés a vásárolgatás, jó persze néha jól esik ha eljön 1-2 barátnőm meglátogatni. Nekem teljesen jó így ahogy vagy, jól érzem magam a kis családommal, nem vágyódom a városba a nagy tömegbe, a sok lökött, túl hajszolt ember közé, egyáltalán nem hiányzik a régi életem. Imádom az anyaságot, ez a legszebb időszak az életemben. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha nektek jól esne ne mennyetek el szórakozni, vásárolni, barátnőzni, mindenki maga érzi, hogy mire van szüksége. Lehet, hogy nekem is lesz majd olyan időszakom ha netán elszakad a cérna és kikapcsolódásra vágyom majd, nehezen tudom elképzelni, de nem leletlen. A külsőm nekem is megváltozott, a terhesség alatt felszedtem 25 kg-t amiből még csak 12 ment le, kövér vagyok, hullik a hajam, nem vagyok egy csoda, de hogy őszinte legyek nem érdekel a dolog. A páromnak így is nagyon tetszem, elégedett vagyok magammal annak ellenére, hogy tisztában vagyok az adottságaimmal.

Szerintem nem az unalom hanem a monotonitás rá a jó szó!

Dobd föl magad valamivel! Vannak itt jó ötletek, legyél nyitott rájuk! Én például nem veszek fel itthonra, csak azért mert itthon vagyok kitérdepelt melegítőt kinyúlt pólóval! És kifestem magam és a fülbevalót is beteszem a fülembe! Ha nem esik az eső, miután hazajön a férjem, fürdetés előtt elmegyek a kutyánkkal futni. Semmi extra, csak itt a környéken (hál'istennek nem forgalmas helyen lakunk) de nagyon jó az az 50 perc! Nem csak testileg hanem agyilag is! Elmegyek könyvtárba...meg ilyenek.

Amúgy sokszor érzem én is azt, hogy nem találom a szavakat. Nem tudok gördülékenyen fogalmazni. A szexuális affinitásomról pedig jobb nem beszélni.

Azt hiszem ez mindannyiunknak nehéz időszak. Kinek így, kinek úgy! Mindenkinek van min dolgoznia! Illetve lenne! Tanulhatunk egymástól, ki hogyan oldja meg illetve próbálja megoldani!

Annyit tudok mondani, hogy "az isten szerelmére! szedd már össze magad!"