Akkor most rossz anya vagyok?

Nincs ebbe semmi rossz,NEM VAGY ROSSZ Anya!

Szerintem többet menjetek csavarogni. Öltöztesd fel és sétáljatok,boltokat nézegessetek pl.délután. Délelőtt házimunka.

Ezt mindrn anyának tudni kell, akár milyen segítőkész a férje, hogy a gyereket 99%-ban magának szüli!!!!!!

Ez alól nincs kivétel!

Szia!En is hasonloan erzek.Foleg mikor 5.5 honapos babanak rossz napja van es csak sirdogal vagy engem bant valami es o meg ratesz a hisztievel.De kerestem mas kismamakat.Veluk elmegyunk setalni,elszaladunk egymashoz.Sajos az en parom is egesz nap dolgozik es csak furcsire er haza.O nem tudja milyen nehez a babaval lenni.Szorakoztatni ha faradt is vagy,fozni,mosni.....es mivel kulfoldon elek senkim sincs a kornyeken.Igy tudom mireol beszelsz.Nemsokara megyunk haza es lehet ez csunyan hangzik de en is varom hogy kicsit lepasszoljam a lanyomat pedig imadom en is.De nem bulizni mennek csak hogy nyugodtan leulhessek enni,hajat mossak lemenjek a boltba szoval apro dolgok hianyoznak.

Szeintem keres kulombozo oldalakon,forumon kismamakat,mozdulj ki hidd el gyorsabban elmegy a nap.Ha esetleg depressziosnak erzed magad kerj segitseget dokitol.Ez nem szenyen.Hiszen kimerult vagy,faradt,rossz kedvu.Szerintem nagyon sokan vannak hasonlo helyzetben!!!!Nekem is irhatsz priviben ha gondolod.Neha meg az is jo ha csak kiirod a dolgokat es van aki meghallgat.Nekem is sok emailezo baratnom van igy akivel sosem talalkoztam de "beszelgetunk".Ha gondolod nyugodtan!Minden jot nektek!

Üdvözöllek a klubban :)

Én is hasonló helyzetben vagyok, annyi különbséggel, hogy a férjem külföldön dolgozik (három hetente látjuk 5 napra) és nekem két gyermekem van (5 éves és 11 hónapos). Sajnos nekem sincs segítségem, ezért egyedül kell helytállnom minden helyzetben. Segítségem semmi nincs. Nekem nem is a gyermekekkel való eghyüttléttel van a baj, hanem a járulékos dolgokkal, amikre nagyon kevés időm van (takarítás, főzést, stb.). Magamra tényleg semmi időm nincs, de így is megpróbálom kihozni magamból a maximumot.

Attól még igenis jó anya lehetsz, ha néha úgy érzed: nem bírod ezt tovább, nem így képzelted el a dolgokat, ha nehezen viseled a változásokat. Ez sajnos előfordulhat még olyanokkal is, akiknek van segítségük.

Szerintem próbálj meg bizonyos időszakonként időt szakítani magadra, és - lepontozás ide, lepontozás oda - ne fojtsd el teljesen érzemeidet, mert az egyszer robbani fog!

Próbáld meg átrendezni a gondolkodásodat.NEM VAGY BEZÁRVA A NÉGY FAL KÖZÉ!Nem egy lábadra akasztott vasgolyó,hanem egy baba.Ha akarsz menni valamerre,rakd babakocsiba,kösd magadra kendőben,kenguruban,és nyomás.Jó,persze nem lehet már este beülni egy füstör kiskocsmába,de rengeteg helyre lehet velük menni.Nekünk 4 gyerekünk van,akikkel sokszor vagyok egyedül,de rengeteg helyre járunk.Menj el könyvtárba,ülj be egy kávézóba,menj nézelődni,sétálni,keress kismamákat a környéketeken,a legtöbb kismama ugyanúgy egyedül érzi magát,mint te.Keress magadnak valami hobbit,amíg ilyen kicsi,addig szinte bármit tudsz mellette csinálni otthon.Ne sírdogálj,ne azt keresd amit NEM csinálhatsz,hanem keress olyan dolgokat,amit ketten is csinálhattok.(Pl vannak olyan tornák,ahova babát is lehet vinni.)

És nem vagy rossz anya,csak rossz oldaláról közelíted meg a dolgokat.:)

9 honapos a fiam, ugyanigy vagyok, mint te. Es raadasul kulfoldon, ugyhogy 0 segitsegem van. Kezdek befordulni, aminek sem a fiamnak, sem a paromnak, sem pedig nem jo, ugyhogy eljutottam arra pontra, hogy a jovo hettol heti 2 alkalommal jon egy lanyzo vigyazni a gyerkocre, en meg elmegyek kicsit tornazni. Utalom magam emiatt, de ki kell kapcsolnom egy kicsit. Ha megteheted, es tudsz megbizhato szemelyt, akkor neked is ajanlom, hogy menj el par orara a gyerek nelkul. Ezen kivul meg en is azt tudnam javasolni, hogy beszelgess mas kismamakkal. Esetleg ha van a kornyeketeken valamilyen kismamaklub, oda is benevezhetsz.

Nem vagy rossza anya, ez meg se forduljon a fejedben!

Ne légy butus!

Nem vagy rossz anya!Csak fáradt,kimerült,magányos!Ezen szerintem minden kismama átmegy!

Én is most így érzek!pedig nagyon imádom a lányom,őrá vágytam 20 éves korom óta!9 év kellett hozzá,hogy teljesüljön a vágyam!

Hasonló a helyzetem,úgy érzem,hogy a lakás fogságában élek!Hiába megyünk sétálni,már az is uncsi!Ugyan azokat az utcákat rójuk nap,mint nap!Kis faluban élünk,nem igazán ismerek senkit!

Nekem az a kikapcsolódás,ha egy héten egyszer beautózom a városba és bevásárolok!Egyedül!

Minden kismamának kitartást!