Anyukák, sorstársaim, mi a véleményetek a cikkről? Ha van hozzáfűznivalótok, megírnátok?

Köszönöm, hogy szántatok rá időt! :-)

Én is nagyon találónak, s stílusa miatt igencsak szórakoztatónak találtam a cikket. Olvasása közben kissé komikusnak rajzolódott ki életem, s gondoltam más, hasonló szituban lévő anyukát is megörvendeztetek vele.

Azért had vigasztaljam meg a leendő anyukákat: ne ijedjetek meg, nem ennyire drasztikus minden. S bár közhely közhelyt követ ebben a témában, de akkor is igaz, hogy a lurkók egyetlen mosolygós, vagy éppen betegen elesett pillantása minden fáradságot feledtet. :-)

Nekem három van. Egy iskolás mellet kettő kicsi. A kicsik mégcsak nem is óvodásak. Mikor megtudtam, hogy a legkisebbel terhes vagyok, komolyan megijedtem, hogy ezt már nem fogom bírni. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet még kevesebb időt az egyéb dolgokra fordítani. S most itt van már, elmúlt fél éves a picur, és még élek, számomra érthetetlen módon. Sőt, kimondottan élvezem! Sokkal jobban, mint amikor még csak egy vagy kettő volt! :-)

Igaz, elhatároztam, hogy beszerzek egy füldugót, néha nem árt..... :-)))

Amúgy tényleg sorolhatnánk fel még vagy jópár pontot. Mint pl. 16-nak: az utazás.

Soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy a saját poggyászom becsomagolására fogok a legkevesebb figyelmet fordítani. Sőt,ha kifelejtem belőle pl. a bugyit vagy a tisztálkodó dolgokat, egyáltalán nem akadok fenn rajta. Bezzeg, ha a gyereknek marad ki pl. a kedvenc plüsse! Na az gáz! Ilyenkor fordul vissza a brigád. :-)

Azt sem tudtam elképzelni azelőtt, hogy lehet becsomagolni egy csomagba a ruhákat, cipőt, játékokat, főleg labdát, a gyerekteát, vízmelegítőt, cumis cuccokat stb..... Nos, be lehet! A fizika csodája, de minden összetömöríthető, mint egy zip fájl. :-)

17. Soha nem gondoltam volna, hogy problémát jelent majd értelmesen beszélgetni. Mármint felnőttekkel. Legalábbis kell egy kis idő az átálláshoz, még akkor is ha nincs közelben a kicsi.

18. Hátulra is növesztettem szemet. Sőt, a talpamon is van. Most már érzésből nem lépek rá lendületből kisautókra, nyuszira, gyerekkézre stb. Sőt, zárt ajtó mögül is látni vélem kis kezecskéjüket az ajtópántnál. Elég volt ehhez egyszer kicsit becsípni az ujjacskákat. Szinte mintha érzeném auráját minden tárgynak, ami a közelmúltban valamilyen kölcsönhatásba volt valamelyik gyerekemmel... vajon jól jön ez a képesség pl. majd a munkahelyemen ...... ?? :-D

19. Na és a bevásárlások! Soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy mindig biztos távolságba fogom manőverezni a bevásárlókocsit a polcoktól, (pláne az édességes polcoktól), nehogy egy kis kéz háromszorosára nyúlva egy szempillantás alatt lekapja a polcon a legközelebb álló pl. fűszereszacskó-kupacot.

20. Soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy ilyen melegséggel fog eltölteni, amikor látom, hogy vadidegen emberek tiszta mosollyal ajándékozzák meg gyermekemet. Sőt, a kicsi(k) ennek sokszorosát adják vissza nekik. Szinte látni, ahogy egy pár pillanat erejéig kisimulnak a stresszes ráncok...

folytathatnátok! Biztosan tudtok még írni. :-)