Csak én találom ezt furcsának és reagálom túl? Bőv. Lent.

Nekem semmi furcsa nincs benne.

Anyukám nyugdíjas, de több a dolga, mint mikor dolgozott, mindig siet. Ettől nem gondolom, hogy "furcsa", vagy hogy ne szeretné a gyerekeimet. Naponta 5-ször biztos elmegy a közelünkben, de nem örülnék és persze el se várom, hogy mindig berohangáljon 2 percre. Van, hogy egy hétig be se jön. Ha majd nyugodt körülmények közt látni szeretné őket, be fog jönni, tudom. És ennyi.

Ha kell, számíthatok rá, hogy besegít (nem szoktam kérni, csak vészhelyzetben) és ez a tudat nekem elég.

Szóval szerintem nem furcsa.

Pláne én se rohangálnék be a másik nagyszülőhöz, mikor náluk van a gyerek.

Elképzelhető, hogy tényleg nem akartak zavarni. Biztos úgy voltak vele, hogy most a másik mamáé a gyerek, nem nyomulnak oda. Ez vérmérséklet kérdése.

(Szép tőlük, hogy neked is hoztak csokit, az én anyósomék mindig hoznak valamit a kicsinek, a férjemnek is, de nekem semmit. Szóvá is tettem a férjemnek, hogy utálnak, vagy bunkók? Kiderült, az utóbbi, mert azóta én is kapok ezt-azt.)

Furcsa családi kapcsolatok vannak.

Vannak akik úgy élik a családi életet mintha ismerősök lennének. Szerintem itt erről van szó. Ismerem az ilyet és újra-és újra elcsodálkozom rajta. Hál'istennek a szüleimmel mi nem így éltünk ezért ez nekem is furcsa. De mivel ez van, ez így alakult ki náluk, nem tudsz ellene tenni semmit. És nem is kell.

Próbáld feldolgozni! :))