Na, ehez mit szóltok?

Kérdező, te is tudod, hogy az anyás-ság és a féltékenység természetes dolog, még akkor is, ha nagyon fárasztó! Nem biztos, hogy azért lett a nagytesó ilyen, mert sokat szoptattad és melletted aludt éjszaka. Lehet, hogy egyébként is ilyen típus lenne, ez max. csak ráerősített a dologra. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb tesó féltékeny lesz, amikor bővül a család, ez normális.

(Az én lányom több mint 3 évig szopott, 2 évig velünk aludt, de ő meg apás, na puff.)

Tudom, én könnyen beszélek, nekem csak egy gyerekem van, de annyit már én is tudok, hogy két kicsivel sose egyszerű, főleg, ha kötődően nevel az ember. De, számodra melyik a még valamivel könnyebb? Mindkettővel sokat foglalkozni napközben de cserébe kipihenni magad éjszaka, vagy akármilyen nappalok után éjszaka nem aludni?

Lehet, hogy én lusta vagyok ilyen szempontból, de nekem az éjjeli nyugalom aranyat ér. Egyrészt, mert a testemnek is kell, másrészt, ha nem alszom ki magam, sokkal feszültebb vagyok nappal, ami miatt nagyon hamar robbanok (és a gyerekem épp dacos korát éli, szóval)...

Mindez nem kritika vagy ilyesmi, csak gondolatok.

20:48 vagyok

Azt vettem észre, akármennyire nehéz is, meg "sok", a kicsit fogd meg és amilyen sokszor lehet, előzd meg a nagyobbik "akcióját", pld. te kérd, hogy bújjon hozzád, úgy hogy a kicsi akár rajtad lóg, te menj a nagyobbikhoz oda játszani, te kezdeményezz és légy egy lépéssel előbb, ne várd meg, amíg a nagyobbik szeme sarkából azt nézi, hogy már megint a kicsi... sajnos kicsit több időt vesz igénybe ez a dolog, de előbb utóbb majd meglátod, hogy még a nagyobb fogja azt mondani, hogy "most nem"..., vagy megelégszik azzal, ha a kicsivel nézitek, hogy játszik a nagyobb...

Ezt írta a szopis levlistán egy szakember-anyuka (remélem, nem bánná, hogy leírom nektek):

"Azon tűnődöm, hogy mikor hárfázott és porszívózott az én méhem a gyerekemnek ... de persze soha sem lehet tudni mi zajlik ott bent."

Ez mindent elmond szerintem... :D