Az aludj jól gyermekem módszer mennyi idő után hatásos?

A síró kisbabának az anyukájára van szüksége, nem egy üres szobára, ami egyébként valószínüleg tele van-számunkra teljesen édes kis figurákkal és festményekkel, meg színekkel- ami egy kisbabát, gyereket megrémít.

És én is altattam a gyerekemet, eszembe se jutott ezt a módszert alkalmazni, mert számomra annyira természetes volt, hogy ha sír én kellekk neki. Nem is értem ma ez miért nem természetes és miért nem reagál sok szülő a gyermeke jelzéseire.

Én is voltam kialvatlan hulla fárdat, néha most is az vagyok, pedig a lányom lassan két éves lesz, és hiába alszik el egyedül, még a mai napig felébred éjjel, és értem kiabál, hogy ana, ana. Na kíváncsi lennék, hogy ha egy 6 hónapos tudna beszélni és a sírás helyett azt kiabálná, hogy anya, akkor is hagynád- e félórákat sírni. Engem ugyan nem érdekel, vállaltam az anyasággal járó dolgokat, olykor a kialvatlanságot és nyűgöt, és a sírást is, amire mindig megpróbáltam választ találni, ami szinte mindig sikerült is, de azt nem hagyom, hogy a gyerekem sírjon, azért, hogy én nagyon büszke legyek és abszolut ne legyek fáradt. Ha kell átmegyek hozzá az éjszaka közepén, hogy megvígasztaljam, megsimogassam és alszik tovább.

Egyébként néha nagyon egyértelméűen tudtomra adja, hogy fél éjszaka. Na ezt nem én neveltem bele, ez a gyerekek nagy részénél, már kisbaba korban előfordul, akkor az anyától való elszakadás okoz félelmet.

Hát ennyit fűztem volna hozzá. Teljesen elutasítom a módszert!

De komolyan. Kit érdekel, hogy mit gondoltok a módszerről? Ezt ha jól olvastam, senki nem kérdezte tőletek sőt, külön megkért benneteket a kérdező már többször is, hogy a kérdésre válaszoljatok. Úgy látom az értő olvasás nem az erősségetek.

Amúgy ha valakinek gondja van a hozzászólásommal, akkor kérem privát mailben rendezni, mert NEM EZ A KÉRDÉS!!!

Nos, én erről a dologról, mint kitalált módszerről, eddig nem hallottam, de sajnos ha akarom, ha nem, ezt a módszert kellett követnünk. A babám most két hónapos, és már mindent kipróbáltunk, ami lehetséges. Cicin altattunk, ringattunk, énekeltünk, táncoltunk, hintáztunk, ésatöbbi és ezek kombinációi. Elvittem orvoshoz is a babát, hogy nincs-e szervi baja, hogy olyan sokat sír. Makk egészséges.

Nos a mi gondunk is az, hogy éjjel alszik, mint a kisangyal (magától alakította így, amíg mellettünk aludt a nagyágyban és azóta sem igényli a dajkálást az esti fürcsi, evés után. Elégedetten fekszik pár percet az ölemben evés után, majd büfizünk, takaró, puszi, és alszik is) Viszont a nappali elalvással gondok vannak. Felébred, hogy éhes. Pelusozunk, eszünk, büfizünk. Vidáman játszunk, szeretgetjük 1-1,5 van, amikor 2 órát. Ha nem találom el másodpercre pontosan, hogy mikor fáradt el annyira, hogy el tudjon aludni de még nem pörgött túl (sajna ez kb tényleg másodperceken múlik) akkor bizony még a vállunkon, dajkálás közben is csak sírás mellett tud elaludni.

Azt vettem észre, hogy ha dajkálás után lerakom az ágyikóba és 5 percnél tovább maradunk a látóterében, akkor felébred teljesen és nem tud elaludni.

Ha viszont kicsit simizzük a hátát és kimegyünk a látóteréből (akár az ágy másik végéhez) akkor fél perc nyüszizés után szépen elalszik és mosolygósan ébred.

Mi is csináltuk azt, hogy dajkáltuk, amíg el nem aludt a karunkban, de amikor megpróbáltuk letenni mindig felriadt. Ez így ment napokon keresztül és szegénykém szemei már annyira karikásak voltak, hogy ki kellett találnunk egy olyan módszert, ahogy el tud aludni.

Mondom: vettünk hintát, mi is ringattuk ölben, vállon satöbbi.

A végleges módszer a következő lett:

Evés, büfi, szeretgetés, majd leteszem az ágyikójába, simikézem a hátát úgy 5-6 percig, aztán kilépek a látóteréből. Ha a sírása nyüszizésen túlmegy, vagyis ténylg sírni kezd, akkor picit megint simizem a hátát, de nem veszem ki az ágyból. (Általában egyszer meg szokott ébredni az első 20 percben) Utána, ha már nem ébred, szépen alszik 3-4-5 órákat.

Ha kivenném az ágyából mindig, ha sírdogál és nem követném ezt a módszert, a gyerek napokon keresztül nem aludna, így nagyon kifáradna. Ezt nem akarom kockáztatni, mert akkor enni sem fog tudni annyit, amennyit kell...

Szóval a kritikusoknak: Van ilyen baba is és én nem érzem magam rossz anyának amiatt, hogy a GYEEKEM pihenése és egészsége érdekében ezt a módszert választottam. Szerintem a GYEREKEMNEK ez a legjobb.

Kedves kérdező: szerintem nem vagy rossz anya, és a gyermeked nem azért fog szeretni, mert állandóan rajtad lóghat, hanem azért fog szeretni, mert te is szeretd őt. Ezt fogja érezni minden cselekedetedben. Tedd azt, ami mind a kettőtöknek a legjobb testileg, lelkileg.

egy anyának ki kell tennie a lelkét a gyerekéért, de nem kell belehalnia a feladatba.Szeresd a babádat feltétel nélkül, hidd el, ezt fogja érezni!

Hűha! Ez igen! nem is gondoltam, hogy ennyi szupermami létezik a világon...

@Kérdező: igazán "szégelhetnéd magad" hogy a te gyereked él, és mer sírni. Látod, a szupermamik gyerekei bizony SOHA egy percet sem sírnak, SOHA nem éhesek, szomjasak, fáznak, fáradtak, mert anyuci megrág helyettük minden falatot még iskolás korukban is és előre kitalálja a gyerk minden gondolatát, így nincs miért sírniuk (nincs miért küzdeniük sem...). Az ilyen gyerekek egyet biztosan megtanulnak: anya nélkül bizony egy lépést sem tudok megtenni, még a pukizáshoz is segítségre van szükségem kisiskolás koromben is, és anyámhoz vagyok láncolva mindörökké.

Ki a fene mondta ezeknek a szülőknek, hogy egy pár hónapos gyerek valaha is csöndben fog maradni, ha valami nyűgje van, és "meg fogja tanulni, hogy ne sírjon, ha baja van"??? Biztos lehetsz benne, hogy olyan gyerek a földön nincs, aki ha éhes nem sír és nem kér enni, hanem szép csendben éhenhal a kiságyában.

Ha a gyereked megérti, hogy (ha nem lehet baja, vagyis nem éhes,szomjas,nem fázik, nincs melege, nem fáj semmije, tiszta a pelus, tele a poci, nincs anya hiánya stb)csak azért, mert álmos nem kell órákig sírni, hanem NEKI KELL LEHUNYNIA A SZEMÉT ÉS NEKI KELL ÁLOMBA MERÜLNIE attól még igenis fog sírni, ha álmából felébred, mert pl megéhezett.

Nem hülye ez, hanem csak gyerek...

Ez ugyanaz az eset, mint amikor a "jó anya" állandóan tömi a gyereket spenóttal, hiába ellenkezik a gyerek, mondván, hogy "kell a szervezetnek a vas, meg a rost"... Nincs olyan gyerek a világon, amelyik éhen halt volna kaja mellett.

Az sem igaz, hogy egy 1-2 hónapos baba nem tudja, hogy neki mi a jó. Hogyne tudná, ő tudja csak igazán!Neki az a legjobb, ha mindenben ki van szolgálva és minden igénye ki van elégítve. Viszont bátorítani, tanítani, nevelni kell arra, hogy - amire képes - az csinálja önállóan.

Mi a fenéért fogja megdícsérni a gyereket egy olyan szülő, aki mindent a gyerek helyett megcsinál?

Abszolút egyet értek az előttem szólóval, hogy az arany középutat kell megtalálni, ami mindegyikőtöknek a legjobb.

Még egy dolog: Akinek nincs segítsége legalább az első pár hónapban annak a gyereke bizony akkor is fog néha sírni, ha az anya megfeszül. Azt mindenki elfelejti, hogy akár még 20-30 évvel ezelőtt is a friss anyák mellett szinte mindig volt egy állandó segítség (anyuka, nagymama, testvér) Mostanában a kismamák irracionális mértékben magukra vannak hagyva. Persze, itt is meg fognak jelenni azok a postok, hogy "nekem sem volt segítségem, mégsem sírt a gyerekem egy percig sem, szoptattam reggeltől estig a gyerek kétéves korán is túl, portugál vacsorát főztem a férjemnek minden nap, a lakás ragyogott a tisztaságtól és a férjemnek is mindent meg tudtam adni, egyszóval gyerek mellett MÉGjobban csináltam mindent, mint azelőtt"

Szerény véleményem szerint ezek a kedves megszólalások finoman szólva is túlzóak.Ha komolyan belegondolunk, akkor azt gondolom, ezek látszat anyák és a gyerek volt az utolsó a kis listájukon, ha olyan sok időt fordíthattak a minden másra...személy szerint úgy látom, hogy azoknak az anyáknak fontos igazán a babájuk, aki az első 1-2 hónapban arról számolnak be, hogy még pisilni sem tudnak kimenni, mert mindig a babával foglalkoznak.Ezek az anyák biztosan nem tömnek cumit vagy cicit a gyerek szájába, csak azért, hogy ne sírjon...

Egy szóval: csatlakozom az előttem szólóhoz: legyetek MINDKETTEN boldogok, és találjátok meg azt a módszert, ami mindkettőtöknek a legjobb :-)