Az aludj jól gyermekem módszer mennyi idő után hatásos?

Itt a hagy többség a gyerekeket sajnálja .

Nagyon veszélysnek tartom ezt a módszert.kár hogy nem hallgattok az ész érvekre(a látszat eredmények ellenére).

Mindenkinek ajánlom figyelmébe aki alkalmazta,vagy alkalmazni akarja:

[link]

Ez a jó kötődés.

biztonságos kötődés

Ainsworthék feltételezték, hogy az Idegen Helyzet Teszt során a gyermekek anyjuk jelenlétében bátran indulnak el felfedezni a szobában található játékokat, míg az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatják és visszatérésükig nem is találnak vigaszt sem a játékokban, sem az idegen személy társaságában. A gyermekek nagyobb részénél így is történt, őket nevezték biztonságosan kötődő gyermekeknek, hiszen a kötődési rendszer ezekben az esetekben jól működik, a gyermek nem tolerálja a egyedüllétet idegen helyen és hangot ad kétségbeesésének. Itt hangsúlyozni szeretném, hogy annak a kisgyermeknek a reakciója, aki anyja - akár pár perces - távozása miatt sírni kezd teljesen egészséges, sőt kívánatos. Ennek a reakciónak örülni kell, az édesanya megnyugodhat afelől, hogy gyermeke úgy tekint rá, mint biztonságot sugárzó bázisra, kapcsolatuk a lehető legjobb úton halad. Egy másik fontos motívum ugyancsak felmerül itt: az idegen személy nem képes megnyugtatni a gyermeket. Ez szintén a biztonságos kötődés egyik fontos ismérve. Ha most végiggondoljuk a kötődéselméletet, annak evolúciós vonatkozásait, máris világossá válik mennyire „jól működik” gyermekünk egy ilyen helyzetben: az éppen járni tanuló 12 hónapos gyermek nem fogadhatja el egy idegen kar ölelését anyja helyett, hiszen nem tudhatja kié az a kar, hová viszi őt stb.

Félek aki ezt az altatásos módszert alkalmazza ide fog jutni. jutni a babája.

elkerülő kötődés

Az Idegen Helyzet Teszt (IHT) során azonban Mary Ainsworth és kollégái nem csak ilyen viselkedésmintázattal jellemezhető, azaz biztonságosan kötődő gyermekeket találtak; a gyermekek egy része nem reagált édesanyja távozására, sem az idegen személy jelenétére, ugyanígy nem vettek tudomást anyjuk visszatéréséről. Ezeket a gyermekeket elkerülő kötődés jellemzi. A gyerekek nyilvánvalóan elkerülő viselkedése alapján nevezték el ezt a kötődési mintázatot. Ezt a viselkedést látva azt hihetnénk, hogy a kötődési rendszer egyáltalán nem működik, alapvetően hiányzik az a kötelék, mely az anyához fűzné gyermekét. Természetesen nem így van, a kötődés működik, csak egészen elképesztő módon az elkerülő kötődéssel jellemezhető gyermekek 12 hónapos korukra megtanulták nem kimutatni érzelmeiket! Ezek a gyermekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem kommunikálják érzelmeiket. Erre az évekkel később végzett, élettani paramétereket is vizsgáló kutatások adták meg a választ, az eredeti Ainsworth-féle vizsgálatban még csak annyit láttak, hogy a gyermek nem reagál. Hogy eldöntsék mi zajlik a gyermekben, egy nagyon megbízható stressz-mutató, a kortizol nyálkoncentrációját mérték ugyanilyen Idegen Helyzet Tesztek során. Itt derült ki, hogy az elkerülő gyermekekben is működik a kötődési rendszer, ők is alapvetően stresszként élik meg a szeparációt, csak viselkedésükben ez nem nyilvánul meg. Az eredeti, 1978-as Idegen Helyzet Teszt eredményei óta kutatások százai keresik a választ az elkerülő kötődési viselkedésre, nagyon sommásan úgy fogalmazhatnánk, hogy a nem megfelelő anyai válaszkészség az, ami arra készteti a gyermeket, hogy elkendőzze érzelmeit. Röviden a gyermek stratériája: ha nem reagálnak, nem érdemes kommunikálni. Ezek az anyák sokszor nyíltan elutasítóak, nem szeretik a testi kontaktust. Összefüggést találtak a gyermek születéskori temperamentuma és a későbbi elkerülő kötődés között is, nyilvánvalóan egy nehéz temperamentumú gyermekkel nehezebb jól bánni is.

És még nagyon-nagyon sok érv szól e módszer ellen.

Nagyon jól gondljáok meg Anyukák mit tesztek gyermekeitekkel,mert belőlük lesznek még kamaszok és felnőttek.

Én még ezzel egészíteném ki az előttem válaszolót.

# Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."

(Dante)

Erre sajnos már a 12 hónapos gyermek is képes…

Az alább hivatkozott tudományos publikációkból tudjuk, hogy az a magára maradt gyermek, aki csendben van és nem sír édesanyja után még nem biztos, hogy nem éli át a magány okozta stresszt. Csak nem kommunikálja fájdalmát...

A kutatások megdöbbentő eredménye szerint az elkerülően kötődő gyermekek – akik nem sírnak, ha édesanyjuk pár percre magukra hagyja őket egy számukra addig ismereten helységben – ugyanúgy szenvednek a magánytól, szervezetükben ugyanannyi „stresszhormon” (kortizol) termelődik, mint síró társaikéban. A különbség csupán abban van, hogy síró társaik hangot adnak kétségbeesésüknek és hívják édesanyjukat, bízva annak válaszában. A csendes gyermekek ezzel szemben hangtalanul félnek, mert egy éves korukra megtanulták: nem érdemes segítséget kérni…

Irodalom:

Komment nélkül!

# Akit nappal épít: az éjjel leomlott”

(Székely népballada)

Kővímes Kelemen várához hasonlatos – sajnos – sok esetben a gyermekek bizalmának épülése. A biztonságos kötődés kialakulásának feltétele az anya érzékenysége, válaszkészsége. Ebben a tekintetben sajnos kultúránk különbséget tesz éjszaka és nappal között; míg nappal teljesen elfogadott az anya odaadó viselkedése, az éjszakai gondoskodás, szoptatás, dajkálás, együttlét sokak által elfogadhatatlan és nem ajánlott. Külön „szakirodalma” van a sírni hagyásnak, az alvásra való tanításnak. Pedig a baba számára éjszaka talán még fontosabb a testközelség, a biztonság, hiszen evolúciós örökségének részeként él benne az éjszakától és a magánytól való félelem.

Olyan kutatás sajnos még nem született, mely alátámasztaná: az éjszaka magára hagyott, vagy kizárólag meghatározott időközönként látogatott (alvástréningezett) gyermek bizonytalanul kötődik. Ebben a tekintetben ugyanis sajnos még a szakmai vélemények is megoszlanak, sokszor épp orvosok, pszichológusok ítélik magányra a gyermeket éjszaka.

Egy elgondolkodtató eredményt azonban érdemes felidézni: videofelvételekkel követték a vizsgálatba bevont gyermekek alvását, melynek során kiderült, hogy a szülők által jó alvónak tartott gyermekek is többször felébrednek az éjszaka folyamán, de ennek nem adnak hangot.

A szerző szerint nem helyes a gyermekek megkülönböztetése azon az alapon, hogy átalusszák-e az éjszakát vagy sem, hiszen a vizsgálat szerint az összes – egy éves kor alatti – gyerek felébredt, szerencsésebb lenne jelző (signalers) és „önnyugtató” (self-soothers) gyermekekről beszélni. Azt már nem tudhatjuk, hogyan képes egy pár hónapos gyermek az éjszaka közepén megnyugtatni önmagát, az önnyugtatás kifejezés azonban sokat elárul: eszerint nyugtatásra van szüksége a gyermeknek, amit – jobb híján – önmagának kell megoldania.

Az ősbizalom kiépüléséhez a gyermeknek éjjel-nappal szüksége van édesanyja nyugtatására. Napközben felépített bizalmát mi tartaná életben a magányos éjszaka során?

Addig örülj amíg sír utánnad ha elmész ,mert akkor még jól működik a kötődés kettőtők között.Ami a későbbi években neked és neki is nagyon fontos lesz.

Nem a kérdésedre akartam válaszolni,csak óvni akarlak ne neveld a gyereket így.

Tudom hogy nincs tökéletes szülő.Ma már én is sok mindent másképp csinálnék.

3 fiú Anyukája.

Kedves Kérdező!

Ezeket a problémákat elfelejtetted kiírni a kédésedbe.bocs de én nem látok bele az életetekbe.

Az én fiam 5 hósan óránként fent volt.Most 20 hós és még mindig fent van 1x minimum.

Rendelkezel a kellő információkkal hogy dönthess.Itt a neten számtalan helyen kutathatsz alvási témában.Vannak szelídebb hatásos módszerek.

Engem felháborít mikor azért hagyják sírni a gyereket mert szüksége lenne valakire.Lehet sírni hagyni ha hisztizik. .Én tudom magamról hogy rengeteg hibát követtem el a gyereknevelésben,főleg az elsőnél,már másképp csinálnám,Ha én akkor hozzáfértem volna ennyi információhoz mint most,talán másképp alakult volna az első csemete nevelése 13 éve.

Az a baj ha valamit elrontasz a nevelésben

az cak évek múlva derül ki.Például amikor kamasz lesz.Viszont az első években beléjük fektetett energia mgtérül.

A középső és kicsi fiam nagyon aranyosak,kedvesek.

Én többet nem tudok érvelni a módszer ellen,de nagyon határozottan kijelentem hogy nem helyes.

Ha valaki ész érvekkel meg tud győzni hogy tévedek,beismerem hogy hibáztam.

Különben mit foglalkozok én azzal hogy valaki ilyen módszert alkalmaz?Csináld ahogy akarod.

A gyerekeimet egyformán altattam,nem ezért más az első...

Én senkiivel nem találkoztam az ismerőseim közt aki így altat mint te,sőt minden ismerősöm visszautasítja ezt a módszert.Ez a fórum pedig hemzseg az ilyen szülőktől.

(Az első is fiú).