Ti rá tudtatok hagyni egy 4 hetes babát 5 órára a nagyszülőkre? Baj hogy nincs lelkiismeret furdalásom?

Nálam egyetlen egy oka volt, amiért pár órára a nagyszülőre hagytuk a pár hetes fiamat, ami miatt nem kellett, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, mert nem én akartam úgy, csak nagyon hiányzott mindvégig a fiam és az pedig az volt, hogy kórházba kellett mennem a sürgősségire, mert nagyon rosszul voltam. Szülés után kiderült, hogy epeköveim vannak és rengeteget görcsöltem vele, mire műteni tudtak és több ilyen is volt, hogy kórházba kellett menni.

2 és fél hónapos volt a fiam, mikor műtöttek, akkor 4 teljes napot voltunk a fiammal egymás nélkül. Nagyon hiányzott, de nyilván a cél az volt, hogy rendben legyek utána és el tudjam látni a fiamat.

A másik, amikor otthon hagyták 2-3 órára az pedig akkor volt, amikor bevásároltunk neki. Mivel vidékiek vagyunk, így 25 km-t kellett utaznunk, ha be akartunk vásárolni mindent, amire szükség volt a fiúnknak. Akkor is siettünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk, de ilyenkor sem kellett hogy lelkiismeret furdalásunk legyen.

Viszont csak azért, hogy kikapcsolódjunk, azért nem hagytuk el sosem a fiúnkat másra. Mert akkor viszont lett volna lelkiismeret furdalás. Mert az nem egy olyan dolog, ami feltétlen szükséges.

Persze egyébként meg kell hagyni, hogy néha bizony jót tenne mind az anyának, mind az apának, ha heti egyszer legalább 2-3 órát együtt lehetnének baba nélkül, mert az feltöltődés lenne, kikapcsolódás, az anya és apa kapcsolatát is erősítené, mivel azt azért kicsit megtépázza a baba érkezése, tehát ez miatt sem kéne senkinek lelkiismeret furdalást éreznie, csak nem vagyunk egyformák, van aki, mint ahogyan én is, ilyenkor éreznék. És ezért nálunk ilyen nem volt.

Elöszőr is ahogy már elmondták. Ne hallgass senkire, mert csak lelkiismeret furdalásod lesz :)

Nem vagy ettől rossz Anya.

Megmondom őszintén, a Fiam anyatejes volt, télen született, így a bevásárlások idejére én is a Mamákra hagytam, mert így találtam jónak. Megetettem, és már mentem is. Legtöbbször (mivel jó alvó volt)még aludt mire hazaértem. A legelső alkalom mikor hosszabb időre ott hagytam, azt hiszem 3 hónapos volt és elmentünk valahova. Nyilván nekem nehezebb volt, hiszen anyatejes, egy tápszeres babával ebből a szempontból könnyebb :)

Nekem és a Férjemnek szükségünk volt/ van, és szeretjük ezeket a külön órákat. Ugyanúgy hiányzik a Fiam, és rohanok érte, de miközben moziba vagyunk, vagy barátokkal nincs lelkiismeret furdalásom. Se a Párom elött, de a barátaink elött. Tudom, hogy jó helyen van, és ha bármi lenne, telefonálnának.

Rengeteg időt töltök a Fiammal, megváltozott sok minden, mert család lettünk, de attól még barát is maradtam, meg testvér stb. és ezeket a szerepeket sem szabad hanyagolni!

És azért nem erőlködtél a szoptatáson, hogy így le tudd passzolni? Ezt rosszindulat nélkül kérdezem. Mert sokan írjátok, hogy "jajjjj, sajnos elapadt a tejem, nem tudok szoptatni".

Érdekes mód azoknak apad el vagy nincs is eleve teje, aki ilyen lepasszolós fajta, eleve meg sem próbálja igazán szoptatni a babát épp azért, hogy a régi életét tudja élni. Milyen érdekes ez, nem???

Nem ismerlek, de 5!!!! órára egy újszülött babát, aki a tied szerintem gáz rábízni bárkire is. 2-3 óra, de hogy 5 óra?????

Baby blues, ezt úgy hívják, későbbiekben pedig depresszió.