"Új környezetben", emberek kezében sírt a babátok? 3 hónapos babám "idegen" helyen sír, de még én se tudom megvigasztani. Ilyenkor rossz anyának érzem magam, mert még nálam se nyugszik meg.

Ilyen nálunk is volt. Úgy oldottam meg, hogy az első fél órában nem adtam oda senkinek, csak a karomban tartottam, nézelődött, és így megszokta a helyet, az embereket.

Jah, és először még a közeli rokonok ölébe is úgy tudtam rakni, hogy nekik háttal ült, én meg odakuporodtam elé. Figyeltem,ha görbült a szája nem hagytam hogy sírás legyen belőle,vagy "ledumáltam" róla, vagy átvettem. Fokozatosan megy ez is..

Az én lányom nagyon barátkozós típus, így nálunk most 7 hónaposan jött el ez a korszak. Mondta a védőnőnk, hogy ilyenkor még csak pár napos a memóriájuk, ìgy nem csoda ha nem emlékeznek azokra, akiket ritkábban látnak. De azt még Ő is utálta ennyi idősen, ha álmából ébredve vagy szopi után közvetlen másztak idegenek az arcába! Mást nem tudsz tenni, mint ha elmentek valahova nem engeded ki a kezedből, míg fel nem oldódik. És folyton látótávolságban maradsz neki, ha más kezében van.

Szia, Nálunk ez öt hósan volt. Éktelenül neki állt sírni ha idegent meglátott, vagy úgy ébredt hogy idegen helyen. Akármit csináltam vele alig tudtam megnyugtatni. Aztán általában egy kis vizzel, vagy teával mindig el tudtam terelni a figyelmét. Hu kemény hetek voltak, a végén már alig mertem menni bárhova, még akár nagyszülőkhöz is. De gondolj arra ez is csak egy átmeneti állapot, pár nap és hét az alatt sokminden változik :)