Más is elképzelhetetlennek tartja hogy 1 év felett szoptasson?

Nem a te fejeddel van a baj, ezzel szinte kivétel nélkül így van mindenki, aki még nem próbálta. Én is azon az állásponton voltam az első babám született, hogy 1 évnél egy nappals em tovább. De 1 évesen még cicin aludt el, mégis mit csináltam volna vele? Aztán 13 hónaposan leszokott róla magától, örülök, hogy hagytam, hogy maga szokjon le.

A kicsi most 13 hónapos, még szopik reggel-este. Nála másfél évnél húztam meg a határt, de akkor sem történik tragédia, ha tovább fog tartani. Igaz, korábban ezt el sem tudtam volna képzelni, de ez a rendszer mindkettőnknek megfelel, akkor miért ne?

Bár továbbra sem tervezem 2 vagy pláne 3 éves koráig szoptatni (ebben a formában szerintem magától le is fog szokni hamar), most már sokkal nagyobb toleranciával fordulok a sokáig szoptató anyukák felé.

Én se terveztem hosszú szoptatást, csak úgy indultam neki, hogy jó lenne 6 hónapig csak anyatejet adni, utána 1 éves korig szoptatni, de lesz ami lesz, a tápszer se méreg.

Aztán a nagyobb nagyon nem akart lejönni a szerről, gyorsan jött a kistesó, beszéltem a dokival, kórházi neonatológussal, aztán az ő jóváhagyásukkal végigszoptattam a terhességet, majd tandemben a kettőt. A kicsi is sokáig szopott és hármunk között nekem volt nagyon elegem az egészből, csak azért nem hagytam abba, mert úgy láttam, a gyerkőcök még igénylik.

Úgyhogy nem mindenki bigott bio-ősanya akinek 1 évesnél idősebb gyerekét szoptatja. Amikor vége lett a szoptatásnak és vártam még néhány hetet, hogy a méreteim ne változzanak, utána egy vagyont költöttem melltartókra. Valami földöntúli boldogság volt kijönni a boltból a szatyorban a 8 csipkecsodával és csak az járt a fejemben, hogy végre, végre VÉÉÉGREEE!

Szóval én nem osztom azt a véleményt, hogy a hosszú szoptatással az anya csak magához akarja láncolni a gyerekét meg neki van rá igénye, nem a kicsinek. Van ilyen is persze, de ezeknek más jele is van (túlzott féltékenység az óvónőkre ha a gyerek kedveli, a családtagokra is, stb).

Nekem pont a nagyobb amelyik nagyon sokáig szopott az a legönállóbb, az a gyerekem szerintem lazán nekivág majd a világnak egy szál hátizsákkal.

Nálam a 4 év lett volna a határ :), de a lányom még előtte úgy döntött, hogy abbahagyja. Engem nem zavart, hogy így alakult, sőt, örültem is csendesen magamban, mert az utolsó 10 hónapot úgy szopiztuk végig, hogy én közben már esti suliba jártam, kéthetente 3-4 napig teljesen távol voltam. De ő volt az, aki kitartott, én nem erőltettem semmit. Minden alkalommal, amikor hazajöttem, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Tejem is volt még, nem apadt el közben, hanem egyszerűen leállt a termelés arra a pár napra. A testem teljesen alkalmazkodott az igényekhez. Szóval én is úgy gondolom, hogy a legtöbbünknél, ahol sokáig szopizik a gyerek, nem az anya az, aki ezt igényli (de persze mi is hozzászokunk), hanem a gyerkőc.

Ami számomra még külön jó élmény volt, hogy a lányom maga döntött úgy, hogy befejezi. Nem kellett erőlködnöm, próbálkoznom, nekem elvennem tőle (mint gyakran akkor, ha korábban lesz vége a szopinak..), hanem amikor megelégelte, vége lett. Ez neki is, nekem is könnyebb volt és a tejemmel sem kellett semmit csinálni. Ez is szempont lehet.

De a hosszú távú szoptatás nem elvárás senki felé, sőt. Nem mindenki tartja célnak és valahol nem is mindenki ""alkalmas"" rá. A babák igényéről nem is beszélve.

De azzal remélem mindenki egyetért, hogy nem rossz vagy káros dolog, legalábbis akkor, ha valóban azt a célt szolgálja, amire kitalálták (nem pl. unaloműzésre vagy szórakozásra).

De tényleg az a lényeg, hogy addig tartson a szopizás, amíg mindkét félnek előnye származik belőle.

Nem fogom 2, 3 évesen szoptatni a lányom de még nagyon cici függő. Jövőhonap vegem lesz egy éves de nem hiszem hogy majd felkell regfwl hogy nem kérek cicit köszike. .....

Az már más kérdés hogy fogom leszoktatni.