Be merjem vállalni?

Én inkább lebeszéllek.

ÉN 33 évesen szültem az elsőt, sajnos így alakult. A férjem nem is akart második gyereket. De én igen, így 1,5 év korkülönbséggel bevállaltuk. Lévén, hogy az első gyerek nagyon könnyen kezelhető volt. Segítségem nekem sincs. 5 hónapos terhes voltam, amikor a férjem munkahelyet váltott, és heti 5-ször este 10-re járt haza. Na, azért nem egészen erről volt szó.

A kisfiam nagyon nehéz eset, a mai napig szívunk vele. Nem tudott szopni, nem tudott aludni, nem tudott kakilni fájt a hasa. 3 éves, de még mindig kelünk hozzá éjjel. A dackorszak még mindig tombol nála.

A férjem este hazajött, és őt mindenki hagyja békén.

Mindent egyedül csináltam, kész idegroncs voltam.

10 hónapos volt a gyerek, amikor azt mondtam, hogy el akarok válni. Szerencsére megoldottuk, de én inkább lebeszélek erről mindenkit.

Jó, az is igaz, hogy nem vagyok egy kifejezett ősanya típus. Engem zavart, hogy nincs egy fél óra naponta magamra. Óvónő nem tudnék lenni, zavar a gyerekzsivaly.

Ha te szívesen lennél bölcsődei gondozónő, akkor lehet, hogy neked ez nem lenne gond.

Nálunk 2 év korkülönbség van. Szükség esetén van segítségem (a mamák), de még így is nagyon nehéz időnként. A nagyobbik fiam a kicsi születése óta állandóan velem akar mindent csinálni, pedig régen pl. apa fürdette, azóta viszont én fürdetem, altatom. A kicsit is most már sokszor kénytelen vagyok én fürdetni, ha apának dolga van. Este mire túlvagyok az etetéseken, pelenkacseréken, fürdetéseken, hulla vagyok. Ha a kicsi éjszaka is felébred, az a csúcs... :)

De ez még nem is olyan nagy gond, inkább fizikailag nehéz. Az jobban zavar, hogy egyikükkel sem tudok leülni játszani 10 percnél tovább, mert a másik sírni kezd valamiért vagy történik valami. Ez talán majd csak akkor lesz kicsit jobb, ha a nagyobbik óvodás lesz, és a kicsivel többet leszünk kettesben, illetve majd ha már tudnak egymással játszani.

Most utólag azt mondom, bárcsak vártunk volna még egy évet, a nagyobb szerintem jobban viselte volna, hogy kevesebbet foglalkozom vele, ha már oviba járt volna, mire megszületik a kistesó. Az első fél év iszonyat nehéz volt, főleg, hogy a kicsi 3-szor kelt fel éjszaka.

Persze mindent meg lehet oldani két gyerekkel is, csak kétszer olyan nehéz. Ha a férjed segít este, már sokkal könnyebb az egész. Dokihoz pedig sokan mennek két gyerekkel, szerintem ez nem olyan óriási probléma.