Szerintetek be merjem vállalni a kistesót kis korkülönbséggel?
A lányom 1,5 éves. Most kéne eldönteni, hogy megyek vissza dolgozni vagy jön a kistesó.
Én szeretnék visszamenni dolgozni. Elég nehéz volt az első pár hónap, nem érzem, hogy újra végig tudnám csinálni egy örökmozgó nagy mellett.
A férjem viszont a baba mellett szavaz. Emellett szól az is, hogy így jobb a gyerekeknek.
Ti hogy döntöttetek?
Milyen volt az első pár hónap? Hogy tudtatok igény szerint szoptatni? Hogy volt energiátok úgy a nagyra, hogy alig aludtatok hetekig?
Köszönöm
válasza:Ha te szeretnéd, akkor meg fogod tudni oldani kis korkülönbséggel.
Ha viszont nem akarod, akkor várj még! A gyerekek nem csak kis korkülönbséggel lehetnek jó testvérek, ettől szerintem nem kell félned. A nevelésük, a személyiségük egyaránt meghatározó ebben a kérdésben, nem csak a korkülönbség.
Én megyek vissza dolgozni és majd idővel jön a második, mi a párommal így akarjuk. Közösen. Nektek is közös nevezőre kell jutni ebben, mert addig nem jó, míg csak az egyik fél erősködik, a másik meg tök bizonytalan.
Ha viszont megegyeztek, akkor a kis és nagyobb korkülönbségben is meg fogod találni a szépséget!
válasza:Nekünk 23 hónap különbség van a gyerkőcök között! Az első "jópár" hónap nagyon húzós volt!
Mégegyszer nem merném bevállalni!
Most már nagyon jó nekik is és nekem is! Most 39 és 16 hónaposak.
Ha lesz segitséget (mama,tesó stb.), akkor nem hiszem hogy probléma lenne.
De ne csak a férjed miatt vállald be, mert tuti,hogy ő lesz bűnbak mindenért!!!!
válasza:Két kisfiam közt 25 hónap van, tehát nagyjából ugyanaz volt a helyzet. Bár nálunk az is közrejátszott, hogy a korom miatt nem volt már időnk éveket várni, gondolkodni. Az első pár hét/hónap valóban nagyon nehéz volt, de megérte. Ment volna az igény szerinti szoptatás is, csak a kicsi nagyon bukós baba volt, így fejtem-sűrítettem neki... De eleinte én tandem-szoptattam :) Hihetetlen módon összenőttek, imádják egymást. Ha tehetném sem csinálnám másképp. Nekünk így volt tökéletes.
Biztosan vannak akik nagyon nehezen élték meg, de én az elsőtől az utolsó pillanatig imádtam, hogy egyszerre kicsik.
válasza:Csak akkor vállald be, ha vágysz most második babára.
Neked is akarni kell, szerintem még jobban is mint a párodnak, mert te leszel otthon velük, neked kell szerintem nagyobb türelem és nagyobb feláldozás. Ha úgy érzed ez most még nem menne, akkor várj.
Persze meg lehet oldani a kis korkülönbséggel is, nem egy szülő vállalta már be így, viszont a legjobb, ha ezt te magad akarod, és nem külső "kényszer" hatására.
válasza: válasza:Pont két év van a lányom és a fiam között, most várom a harmadikat, ő 22 hónappal a fiam után érkezik - nálunk bevált a kis korkülönbség.
Mondjuk soha nem értettem, mi az, hogy nem alszik valaki hónapokig... Magam mellett altattam a gyerekeimet, így éjjel fel se kellett ébredni szopira, ha megnyikkant, csak cicire húztam és aludtunk tovább. Soha nem volt éjszakai sírás, csak ha betegek voltak, az meg szerencsére nem volt gyakran.
Mivel soha nem hagytam sírni egyik babámat sem, igény szerint szoptattam és annyit voltak ölben, amennyit jólesett nekik, mindkettő kiegyensúlyozott, nyugis baba volt. A hordozókendő nevű remek találmányt pedig ajánlom figyelmedbe, rengeteget segít!
válasza:Még ami eszembe jutott: szerinted mennyivel lesz könnyebb napi minimum 8 órán át melózni, majd rohanni a kicsiért a bölcsibe, megpróbálni kielégíteni az ő igényeit is, plusz házimunka... Szerintem ehhez képest 3-4 pici gyerekkel itthon lenni maga a szanatórium. :-)
Hajnalban kelni, ébreszteni a gyereket, bölcsibe/oviba cipelni, síró gyereket otthagyni, melózni délutánig, aztán haza, közben bevásárlás, intéznivalók, odaérni a gyerekért, foglalkozni vele, csinálni a házimunkát, meg még a férjedre és magadra is némi időt szánni, hááát...
válasza:Gabka: örülök, hogy neked ilyen könnyű volt a gyerekeiddel. Az én lányomnak mindegy volt, hogy kézben van, hintában, babakocsiban, kiságyban, a mi ágyunkban, ha fejen álltam akkor is üvöltött. Így nem tudtam aludni, ez talán érthető. Nem szeretnék 3-4 gyereket, van munkahelyem amit szeretek, nem tudnám magam elképzelni "csak" anyának. Ha nem fog menni a munka, akkor átkérem magam 6 órába, szerencsére van rá lehetőségem.
Én is úgy gondolom, hogy közös döntés kéne legyen, de nem jutunk közös nevezőre :-( Úgy érzem, ez a legnagyobb baj. Pedig ő is tudja, milyen nehéz volt, ő is éjszakázott. Persze nem annyit mint én és neki volt lehetősége délután eljárni erre-arra, így talán könnyebben mondja, hogy legyen minél hamarabb :-(
Köszönöm a válaszokat :-)
válasza:Mi sose szerettünk volna gyorsan kistesót és így is lett, több, mint 4 év lesz köztük. Ami nálunk szempont volt:
- mivel a nagy néhány szempontból megkésett a fejlődésben, valószínűleg nem viselte volna jól, ha túl hamar jön egy kisebb, aki legalább annyi figyelmet és törődést igényel, mint ő
- alapjáraton is félősebb típus, főleg a kisebbeket szereti kevésbé
- szerettünk volna időt hagyni neki, hogy beszokjon a leendő gyerekközösségébe (bölcsi, ovi), más egyéb "akadályok" nélkül
- a lemaradása miatt kb. mostanra ért el ténylegesen is oda, hogy több dologban is önálló már, így némi "plusz munkát" talán le fog venni ezzel a vállunkról
- anyagilag nem tudtuk volna korábban bevállalni
- sokáig szoptattam a nagyot (és ha a korábbi terhesség is ilyen lett volna, mint a mostani, valószínűleg el kellett volna választanom)
- elkezdtem közben egy főiskolát
Mindezek miatt döntöttünk úgy, hogy inkább várunk.
Kérdező: a párod miért akarja most ennyire?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!