Érzett már olyat normális anya hogy nagy hiba volt több gyereket vállalni? 3 gyerekem van kis korkülönbséggel (4.5,2 évesek és 3 hós a kicsi).
Kezeltessem magam, forduljak orvoshoz hogy ezt érzem? Soha senkitől nem hallottam ilyesmit még amit én érzek. Biztos túl is vagyok terhelve de úgy érzem örökre elszúrtam az életemet. Minden nap eszembe jut, bárhogy próbálom elhessegetni, hogy nem szabadott volna a harmadik babát bevállalni (védekezés mellett lett, nem volt tervezve de nem volt szívünk elvetetni).
Most viszont úgy érzem belefáradtam és a nagyobbaktól (akik még szintén kicsik) veszem el az időt, az energiát, a foglalkozást. Segítségem sajnos nincs, és ha lenne is, az nem oldaná meg azt a helyzetet hogy úgy érzem, nem tudok eleget együtt lenni a nagyokkal.
Ez depresszió, vagy mit lehet ezzel kezdeni mert közben meg mardos a bűntudat hogy milyen anya az ilyen, illetve hogy megérzi a kicsi hogy ő milyen teher számomra és lelkisérült vagy ilyesmi lesz.:(
Nincs veled semmi baj!még nagyon pici a kicsi.Én még csak a másodikat várom, de az elején rengeteget sírtam hogy mégsem akarom, nem akarok még egy gyereket, elég nekem a nagy, akit mindennél jobban szeretek, és nekem nem fér bele még egy gyerek, pedig 3 gyereket szerettünk volna mindig is.
Mardos a bűntudat, hogy így éreztem, most már jobb a helyzet, de azért még nem rózsás. Pedig mindig is jó anyának hittem magam, most meg egy nagy sz@rnak.
Valahogy úgy érzem inkább mennék dolgozni, és nem tudom mi lesz hogy még évekig itthon kell lennem. De majd lesz ahogy lennie kell, már attól félek a rengeteg idegeskedéstől beteg lesz a baba...
Szerintem nyugodtan felkereshetsz egy pszichológust, már én is gondolkoztam rajta.
Legalább kibeszéled a dolgaid.
Biztos nehéz lehet hogy nincs segítséged, de szerintem pár hónap és másképp látod a dolgokat, meglátod milyen jó testvérek lesznek, és milyen jó a kis korkülönbség nekik (ha neked nem is annyira), gyorsan elrepül ez a pár év....
Köszönöm a választ ezek szerint nem vagyok egyedi eset:(
Már nagy dilemma és 2 hétig tartó gondolkodás előzte meg a 3.baba vállalását (mikor váratlanul kiderült hogy babás vagyok)de úgy gondoltam, hogy majd csak menni fog. De úgy érzem, hogy nem megy és egyre kevésbé megy :( A nagyobbakat sajnálom, hogy nem jut időm rájuk és ők nem kérték, hogy legyen még egy kicsi a családban.
Na ez eszembe se jutott, hogy a kicsit kellene másra bíznom, pedig végülis logikus. Őt viselné meg szerintem most legkevésbé ha pár órára más vigyázna rá.
Barátnőknek nem merek ilyesmiről beszélni hiszen ez milyen gonosz dolog már, hogy azt kívánom, bárcsak 1 max.2 gyerekem legyen...ezt nem lehet megbeszélni, már látom a megbotránkozó tekinteteket :(
Én sem szeretek mással ilyenekről beszélni....pedig biztos ha igaz barátnők, és normális emberek akkor nem ítélnek el téged.
Van valaki akire rá tudod bízni?
A nagyok hogy viszonyulnak a kicsihez?
Anúgy milyen neműek?
Szia!
Szerintem is keress egy babysitter-t, aki mondjuk egy heten egyszer eljon hozzatok, te meg lelephetsz vhova.
Baratnomnek is 3 van, 4 eves, 3 eves es 1 eves, segitsege pedig nincs. Amiota megszuletett a kicsi, rendszeresen iszik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!