Szerintetek be merjem vállalni a kistesót kis korkülönbséggel?

3 gyerkőc van.Ennyi is marad valószínűleg.

Ilyen a felállás:5 éves-2,5 éves-3 hónapos

Mindig is a kis korkülönbséget találtam szimpibbnek.Így a gyerekek jobban egymáshoz nőnek,sokat tanulnak a másiktól...

Én matek-angol szakos tanár vagyok,egyetem után dolgoztam 2 évet és 27 éves voltam mikor megszületett az első baba.Nem tett volna jót se a diákoknak se senkinek,ha én visszamegyek 1 évre dolgozni aztán eljövök és így...

Most 32 éves vagyok 34 éves koromban visszamegyek dolgozni és ez így nekem tökéletes.

A te esetedben annyit tudok mondani,hogy csak akkor vállalj babát,ha biztos vagy a dolgodban (nem úgy tűnik) és te is párod is tiszta szívből,örömből vállaljátok.

De arra is kell gondolni,hogyha mondjuk visszamész dolgozni akkor az sem jó,ha ugrálsz,tehát 1 év múlva kis tesó miatt eljössz.

Ez lehet igaz... de ki viszi majd inkább a munka nehezét?

Mert oké, hogy általában az anya, nade konkrétan nálatok?

Késznek érzed magad arra, hogy újra végigcsináld, illetve még ennyivel is többet tegyél?

Sziasztok!- Bocsi egy kicsit hosszúra sikeredett, a saját tapasztalatomat írom le.

Mi a nagy és kicsi korkülönbséget is "kipróbáltuk". A nagyfiam 11 éves, a középső fiam 19 hónapos, a pici lányom pedig 5 hónapos.

Mindennek van előnye és hátránya. Nem mondom, hogy egy leányálom az első pár hónap- nálunk ugye 14 hó van a két kicsi között- de azt gondolom, hogy főleg a jó időbeosztás a lényege-legalábbis napközben. Nekünk mostanra alakult ki, hogyan zajlik a reggeli és az esti mizéria- már egyre rutinosabbak vagyunk mi is és a kicsik is. Csak erős idegzet mellé ajánlom, főleg, ha az éjszakák még nem rendeződtek a nagyobbikkal. Nekünk amikor a kicsivel hazajöttünk a kórházból utána kellett még a nagyobbat "megtanítani" egyedül elaludni és hogy éjjel, ha felkel akkor ne legyen balhé. Így baromi nehéz volt, és még most is könnyen visszaesünk, egy-egy betegség vagy oltás alkalmával. Ráadásul a kicsi sem túl jó alvó- nekem ez jutott. Nem lebeszélésként írom, de nem egyszerű. Mindezek mellett viszont tényleg az az előnye, hogy 1-2 év és együtt el tudnak játszani, és én azt gondolom, hogy könnyebben dolgozza fel a nagyobbik, hogy már nincs egyedül és kevesebb az egészséges féltékenykedés is. Megtanulja, hogy nem mindig én van, hanem mi- legyen ez játék, vagy foglalkozás, vagy bármi. A nagyobbik nem "szokja" meg, ha sokáig van egyedül, hogy minden az övé, és csak ő van, szerintem utána nehezebben viseli, hogy osztozkodni kell a szülein.Ezt az előnyt már látom, és hozzáteszem, a másfél éves, már most imádja a hugát- puszilgatja, simogatja, ha sír már adná a cumit a szájába, hogy megnyugodjon. A pici pedig úgy tud nézni a nagyra, hogy az ember elolvad.

Tényleg nem egyszerű, most a túlélésre játszunk, de szerintem tényleg "csak" 2 évet kell kibírni és könnyebb lesz.

Viszont biztos, hogy rengeteget számít, ha segítséged is van. Amikor nagyon kimerülök átjön mama és ő alszik a középsővel, így nekem hozzá nem kell felkelni a hajnali tejcsihez sem- illetve ha sír sem- és kicsivel többet tudok pihenni, hiszen feleannyit kell kelnem.

A szoptatásnál én úgy oldottam meg, hogy szimplán becsuktam az ajtót, hogy a nagyot is lássam, odatettem magam mellé játékot neki, ha odajön és rám vagy a picire szeretne mászni, könnyen el lehessen terelni a figyelmét.

Ja, és mindezek mellett én még járok dolgozni- gyerekekkel együtt, mert családi vállalkozásunk van, azt nem tudom otthagyni. És mielőtt leszavaznának, nem gondolom, hogy ettől rosszabb anya lennék, mert így a lelkem rendben van, és a gyerekekkel is nyugodtabban tudok foglalkozni. Imádom őket, de nem tudnék otthon lenni csak velük, nekem szükségem van a felnőttek társaságára is.