Titeket szokott hibáztatni a párotok az anyagi helyzetetek miatt?

Vállalkozó jók keres,akkor félretesz,és nincs baj ha egy ideig rosszul megy.

De gyesre szülni...

Kérdező: nincs meg a gyereknek a legfontosabb: szerető szülők,békesség,nyugalom.

Nézd, nehezen írom le a véleményemet, mert nem akarom növelni az amúgy is erős indulatokat benned. (vagy mégis?)

1. Úriember és felnőtt (!) felelősségteljes férfi soha nem aláz meg és alacsonyít le nőt. - téged megaláztak és lealacsonyítanak!

2. Felnőtt (!) érett ember vállalja a hibáit és a kudarcait, nem a másikba vetíti azokat ki. - a párod rád projektálja a saját nehézségeit. Ez éretlen, gyermeki megküzdésre vall.

3 Valamire való férfi tiszteli a nőt és az édesanyát, a gyermekkel együtt vállalja annak a felelősségét, hogy amíg a nő a gyermekkel otthon van, addig biztosítja számukra az anyagi megélhetést. Annál is inkább, mert az apának ez a dolga ez a munkája. Míg a te munkád jelenleg a nevelés!

Ha valamiért a férfi megszorul, akkor esze ágába sincsen a családot hibáztatni ezért (kivétel ha pénzszórás van, ami nálatok nem áll fenn), helyette megoldást keres a dologra.

4. Egy férfi, aki szereti a párját, amit csak tud, szívből (!) megad neki. Ha éppen nincsen rá pénze, akkor sem a párját okolja, hanem türelemre inti.

Azzal a tisztelettel fognak veled bánni, amit elvársz másoktól. Ez a férfi jelenleg nem tisztel téged, te pedig kiszolgáltatottá váltál jelen pillanatban. Érdemes lenne végig gondolni a lehetőségeket. Mert vannak, még ha nem is látszik most.

Velem nem viselkedne így azt garantálom.

Nem hibáztat, csak mindig azt jegyzi meg, hogy "már megint mínuszban vagyunk!" Vagy: "15-e, hóanp közepe van, és 20.000 ft van a számlán!" (Van hitelkeretünk és félretett pénzünk is) Erre mindig az csak azt mondom, hogy: "És? Most mit csináljak?" Tudom és tudja jól, hogy én nem szórom a pénzt, egyszer még régen mondta egy ismerősöm, hogy ő úgy csinálja, hogy ha elmegy vásárolni, akkor 5x megkérdezi magától, hogy erre szükségem van? Vagy eddig is megvoltam nélküle? Így ruhát is alig veszek magamnak, mert "van". Viszont a párom elég kütyümániás, állandóan cserélné le a kütyüjeit, csak mert már régi, még most el lehet adni, de persze rá kell fizetni az újra. Most pl. az van terítéken (miután arról lebeszéltem, hogy a számítógépet egy táblagépre cseréljük) hogy adjuk el a laptopot, mert hangos, már csak áramról megy stb, és vegyünk helyette egy újat, mert már 100ért lehet jót kapni. De erre is rá kéne fizetni vagy 40-50-et. Minek? Minek? Minek? Ha van egy működő, minek lecserélni? Szóval nálunk ezen megy a vita, én a gyerekeknek megveszem az új ruhákat (kuponnal, akciózva általában), a 10ezres cipőt, de magamnak pl. deichmannból venném a 6000-eset, ami töri a lábam...

Sosem volt nálunk probléma a pénz, habár ő midig is többet keresett. Attól a naptól kezdve, hogy összeházasodtunk közös számlánk van, a rezsit félretesszük hónap elején, és a maradékot költjük. Mindig van plusz kiadás, mint pl. ebben a hónapban a nyári gumi csere: 70.000. Bumm. Megtehetjük hálistennek, mert van megtakarított pénzünk.

El nem tudom képzelni, hogy azon veszekedjünk (pedig szoktunk máson) hogy mi az enyém mi a tiéd

"Kérdező: nincs meg a gyereknek a legfontosabb: szerető szülők,békesség,nyugalom."

erre nem reagáltál...