Túlreagálom a dolgot, ha nem szeretném hogy anyósomék majdnem egy egész napot vigyázzanak az 5 hónapos babánkra?

Igen.

Én is anya vagyok, de sosem problémáztam ennyire.

Ráadásul semmi baja nem lesz a gyereknek, ha egyszer nem a megszokott ütemben zajlanak a dolgok.

Nem reagálod túl a dolgot, ha nem bízol bennük, nem hagyod rájuk. Ez nem valami "kötelező" dolog. A Te gyereked, a Te felelősséged. Ha úgy érzed, nem hagyhatod velük, hát ne hagyd.

Vagy most maradjatok otthon, egy-kétszer legyenek ott egész nap, ők csinálnak mindent, te "korrigálod", amit nem úgy szoktál csinálni, és ha úgy látod, már menni fog nekik egyedül is, akkor beiktattok egy csavargós napot.

Azért egy öt hónapost még én nem hagynék másra (persze az anyuka anyukája valahogy mindig más téma, én is benne bízom csak 100%-osan, hisz ugyanúgy "nyúl a gyerekhez", ahogy én szoktam, ez biztos valami genetikai dolog).

És persze mindannyian mások vagyunk, sógornőm pl. simán bárkivel otthagyta a gyerkőcét az első perctől kezdve(úgy értem, hogy barátnőjével, rokonával, nagyszülőkkel), neki sincs semmi baja, bár tény, hogy ő nagyon nyugodt, alvós baba volt, sok dolguk nem volt a "felügyelőknek"...

Én azt javaslom, hogy "szoktasd" őket össze, aztán tudni fogod, hogy már ott hagyhatod rájuk, vagy sem.

Igen.

Ne legyél irigy!

Ha a saját anyukád vigyázhat rá, akkor a férjed szüleinek is ugyanolyan joguk van.

A férjed szülei is neveltek egyszer gyereket :) Tudom, hogy nehéz, eleinte én is ódzkodtam attól, hogy otthagyjam. De gondolj csak bele! Biztosan rosszul eshet a férjednek, hogy csak anyukád lehet ennyit a babával, az ő szülei meg nem. Ráadásul valószínűleg nagyon hiányzik Neki a Veled töltött idő is. Hidd el, semmi baj nem lesz, menjetek el szórakozni, kikapcsolódni.

Egy másik gondolat: Én sem vagyok anyósommal a legjobb viszonyban. Viszont imádja az unokáját, és az én kis 10 hónaposom is nagyon szereti őt. Nehezen, de eljutottam odáig, hogy nincs jogom megfosztani a lányomat attól, hogy nagyon jó kapcsolat alakuljon ki közte és anyósom között. Hiszen egy szerető nagymama hatalmas ajándék!

Arról nem is beszélve, hogy később, amikor majd a pici nagyobb lesz, jól fog jönni, ha néha át lehet vinni a nagyihoz, és te tudod intézni a dolgaidat.

Az Én szerény véleményem is az, hogy túlreagálod.

Az Én Anyukámék még javában dolgoznak, az Anyósomék nyugdíjasak. Ebből kifolyólag sokkal több időt tudnak az unokázásra szakítani, mint a szüleim.

Bennem ez a túlzott "para" az első 1 hónapban volt. Aztán hogy egyre többet jöttek a Mamák, látták mi a napirendünk, mit-hogy szoktam, átvették Ők is a szokásokat, és kizárólag az UNOKÁJUK miatt!

Én kb. 3hós kora óta hagyom ott vagy az Anyukámra vagy az Anyósomra, de előre lebeszélt dolog közöttünk, hogy BÁRMI van és BÁRHOL vagyok, telefonálnak és rohanok is. Így nyugodt vagyok. A telefon a kezem ügyében, mindent elkészítek és így ott merem hagyni. Megetetni Ők is meg tudják (most már mást is eszik, mint anyatej), a tisztába tételt és az altatást sem tudják elrontani :) Mindenhol van játéka, és utazó ágya, tehát kényelmesen alszik.

De hozzáteszem a Fiam ritka jó gyerek. :) Tegnap voltunk színházban a férjemmel, 3 órás volt, ebből 2-őt végig aludt a Fiam a Mamánál.

Összegezve: túlparázod, beszéld meg Anyósékkal h mit hogyan kell csinálni, és akkor nyugodtan itt mered hagyni. Hidd el, kell annak a kisgyereknek a Mamákkal való kapcsolat. És ha a Mamáék egész nap cipelik akkor se lesz baja, egy-egy naptól nem borul fel az élete.

Te pedig ki tudsz kapcsolódni!

Igen túlreagálod!!

A férjed helyében én azt kérném, hogy a te anyukád se segítsen neked. Ennyi. Amúgy éjszaka anyád kell helyetted a gyerekhez? Egy gyereked van? Minek szültél, ha nem tudod ellátni? Ennyire nem fárasztó. Ennyi segítséged van, a férjed el akar vinni kikapcsolódni, és még nyavajogsz?

Én is ilyen túlparázós vagyok. Ha anyuék vigyáznak rá, akkor is állandóan telefonálok, hogy evett? mennyit evett? kakilt? stb.

DE 1 naptól nem fog felborulni semmi, ha kevesebbet is eszik vagy alszik, akkor majd másnap bepótol mindent.

Látod, a 6. válaszoló is úgy írta, hogy a mamák megfigyelték, hogy ő mit hogyan csinál, és utána már rájuk merte bízni.

Gondolom nehezebbik része a bizalom hiánya...

Figyu, tartsd szem előtt, hogy ők ketten vannak, majd elötletelnek azon, hogy hogyan is mutattad nekik a dolgokat... valamelyik csak megjegyzi.

Az "ők is felneveltek egy gyereket"-re meg háááát... azért ebből hosszútávú következtetéseket nem lehet levonni. Van olyan szülő, akinek jobb lett volna mellőzni a gyerekvállalást... és nekik is lesz egyszer unokájuk...

Szerintem az a legcélravezetőbb, ha szépen bevonod őket egy-két napig a napirendetekbe, te csak a háttérben figyeled az eseményeket, segítségükre sietsz, ha elbizonytalanodnak, aztán utána már rájuk bízhatod.

Viszont arra készülj fel, hogy az első pár alkalommal nem fogsz tudni kikapcsolódni... aztán majd belejössz... ilyenek az anyukák... :-) meg a hülye hormonok... :-)

Még abba gondolj bele, hogy másfél év múlva vadidegenekre kell rábíznod, ha bölcsis lesz... na, az ezerszer szarabb.