Ti hogyan élitek meg az anyaságot?

Én azt tapasztalom, hogy aki úgy áll hozzá, hogy egy kisbaba nyűg, de nem baj, majd megnő, annak később sem fog több örömet okozni az anyaság, sőt.

Van egy ismerősöm, aki pont ezekkel a szavakkal jellemezte a babáját. Aztán ahányszor csak lehetett, lepasszolta a nagyszülőknek, amint lehetett, bölcsibe adta, persze egész napra. Mostanra eljutottak odáig, hogy a gyerek abszolút nem ragaszkodik az anyjához, nem bújik oda hozzá, nem akar vele játszani, beszélgetni, stb. Persze az anyuka csodálkozik, hogy miért alakult így.

Szerintem meg kell találni mindegyik időszakban a szépet és a jót, nem csak azt várni, hogy túlessünk rajta, mert akkor sokmindent elszalasztunk, amit később már nem lehet pótolni.

Válaszolva a kérdésre: én általában mindent szerettem csinálni a kezdetektől is. Igen, a pelenkázást, öltöztetést is, ilyenkor mindig énekeltem, beszéltem hozzá, ő pedig kezdetben mosollyal, később gügyögéssel válaszolt. Szeretem csinosan felöltöztetni, és utána gyönyörködni benne. Fürdetni is szeretem, jó simogatni és dögönyözni a puha kis testét :) Azt nem szeretem, amikor aggódnom kell miatta, na meg az éjszakai nyüglődés kezelése nekem sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé :)

Sziasztok! 7-es vagyok.

Ma tartottuk az első szülinapját a kisfiamnak. Nekem ettöl szebb nincs a világon , hogy ezt is megéltük. Olyan jó volt látni, hogy örült a tortájának, milyen boldogan belenyult. Az ajándékoknak. De leginkább annak örült szerintem, hogy sokan voltunk és mindenki vele akar játszani. Én mindenképp szeretek anya lenni!