Nálatok minden a kisbabátok körül forog vagy azért élitek a normális hétköznapi életeteket csak a kisbabával bővülve?

Ahol MINDEN a kisbaba körül forog, ott nagy baj van, és késöbb még több lesz.

A baba persze ott van, de azért attól még a többi családtag is megmarad, söt velük meg többet kell foglalkozni, a baba elég kevés iröt igényel ténylegesen, legalább is eleinte.

Ha az apát elhanyagolja az anya, akkor rövidesen egyedülállóként élhet a babával, ha meg netán mégsem hagyja ott öket, akkor is a babából elviselhetetlen, elkényeztetett gyerek késöbb meg boldogtalan felnött lesz.

Nálunk a Babák alkalmazkodtak a mi életünkhöz.

Persze most nem kell rögtön ugrani, mert mindig szem előtt tartottuk a napirendjüket, a szokásaikat, de nem hagytunk fel az addig megszokott dolgainkkal.

Az életünk sosem forgott csak és kizárólag a kisbaba körül, de az tény, hogy a korábbi gyermektelen életünkhöz képest óriási változások történtek az életünkben.

Nálunk 3 kisgyerek van, ettől függetlenül szakítunk időt kettőnkre a férjemmel, ill. saját magunkra is. Barátainkat, szüleinket sem hanyagoljuk el, csak más lett a sorrend. Pl. hirtelen spontán programokat nem tudunk bevállalni, ha valahová el szeretnénk menni, meg kell szervezni a gyerekek felügyeletét, stb.

Hát akkor én leszek az első, aki bevallja: nálunk a baba körül forog az élet.

3 hónapos, csak szopizik, így nem járunk el nélküle sehova a férjemmel. Valószínű, akkor is így lenne, ha tápszerezném. A "normális hétköznapi" életünkbe beletartozott az étterem, a mozi, az esti séták kettesben, a borozás a barátnőkkel, sőt, a munka is - ilyen most nincs.

Tudom, erről sokaknak rossz a véleményük. Nem érdekel. Nem hiszem, hogy attól leszek jó anya, jó feleség, és egyáltalán, jó ember, hogy a 3 hónaposom mellől elmászkálok.

Tudom ,miről beszélek, van egy nagyfiam is, ő 2 éves. 9 hónapos volt, amikor először mentünk el nélküle randizni a férjemmel, 1 évig szoptattam, utána már a mamáknál is alhatott olykor. 15 hónaposan egy hétvégére a férjemre hagytam, 22 hónapos korában pedig kettesben utaztunk el két napra, ő pedig vígan elvolt a nagyszülőkkel. De addigra már nem volt csecsemő!

Úgy vettem egyébként észre, hogy mostanában két ellentétes előjelű divat hódít a szülők között:

- tartsuk babasorban a 4-5 évest is, szoptassuk, aludjunk vele egy ágyban, és véletlenül se hagyjuk másra, mert akkor sértjük a kötődést

- tegyünk úgy, mintha a baba születésével mi sem változott volna, járjunk el szórakozni az 1-2 hónapos mellől, szoktassuk olyan napirendre, ami nekünk a legkevésbé zavaró, és egyáltalán, tegyünk meg mindent, hogy a kisbaba a lehető legkevésbé zavarja a köreinket.

Pedig szerintem valahol félúton van az igazság, mindig a gyerek életkorának megfelelően. Az, hogy teljes mértékben alkalmazkodom a 3 hónapos babámhoz, nem jelenti azt, hogy még tízévesen sem fogom tudni "levakarni" magamról.