Annyira elítélendő, hogy ha valaki ezért nem vállal több gyereket?

Elvárás?Nem tudom...ez olyan furcsa nekem,hisz a gyerekvállalás és nem vállalás is a szülői pár szuverén joga és dolga!Nehogy már ezt meg kelljen magyarázni indokolni bárkinek is.Társadalmi elvárásból tilos lenne szülni bárkinek is!

Én is tesópárti vagyok,de én /mi tiszta erőből,sziklaszilárdan két gyermek személyében láttuk a boldogságot mindig is.

Én csak azt "ítélem" el,aki a lehetőségéhez és erejéhez mérten többet vállal,és ennek láthatóan is hátrányát érzik a gyerekek.(gyönyörűen megfogalmaztam,de én a szélsőséges helyzetekre gondolok!!!ezért nem írtam számokat sem) :)

Az emberek mindenért elítélnek.

Mi is viszonylag jól állunk, én most várom a 3. babánkat. Kapok én hideget-meleget, hogy mindek válalok ennyi gyereket. Ráadásul mind fiú. Ráadásul mások szerint én vagyok az otthon láblógatós, míg a férjem gürizik (1 éves a 2. gyerek, még jó, hogy itthon vagyok; de az első elött dolgoztam, az első és a második között is, meg majd a 3. után is visszamegyek dolgozni). Meg, hogy de felelőtlenek vagyunk, mert mi lesz, ha a férjemmel történik valami, stb-stb.

Szerintem törődjön mindenki a saját dolgával. Ez a ti családotok a ti életetek. Gondoljátok át, hogy mindhármotoknak mi a jó, és tegyétek azt. Elítélni meg sokan elfognak, akármit is döntötök...

Teljesen egyet értek a kérdezővel.

Én egyke vagyok, nincs viszonyítási alapom, milyen tesóval felnőni. Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, jobbat szebbet nem is kívánhatnék. A férjemék hárman vannak tesók, ő szeretetné, ha 2 gyerkőcünk lenne. Szerette volna. 7,5 hónapos a fiam, de nekem az első 6 hónap mondhatni egy rémálom volt: a sírás, hajfájás, ekcéma, van tejem-nincs tejem, segítségem semmi, a férjem estig dolgozott, hát nekem életem legszörnyűbb 6 hónapja volt. Imádom a fiamat, a mindenem, ha nem lennék elég kitartó és erős, nem tudom, hogy csináltam volna végig. Kár ezen vitázni, nem vagyunk egyformák. Én úgy érzem, mindenünk megvan így hogy van egy gyönyörű egészséges fiúnk, házunk, autóink, azt csináljuk, amit szeretünk, anyagilag is megtehetnénk, de egy gyerek felnevelése nem csak az anyagiakon múlik: én tutira belebolondulnék, ha ezt még 1x végig kellene élnem. Lehet, hogy ez más szemében önzőség, de örülök, hogy a kapcsolatunk a régi és én ezt nem kockáztatom még 1x. A szülésem fájdalommentes volt, császárral szültem, a terhességem is jó volt. Én úgy érzem, így teljes az életem.

Az pedig, hogy van 2-3-4 gyerek és jó testvérek lesznek-e, ha majd felnőnek nagyon sok mindenen múlik, rengeteg testvér nem beszél egymással.

Csak azt csináljátok, és úgy ahogy nektek a legjobb, mindenki más véleményét le kell sz@rni, a lényeg a Ti boldogságotok!

"Ahol 3 tányér elfér ott van hely a negyediknek is, meg a mosógépben is lenne helye annak a plusz 10 ruhának ami a gyereknek lenne...."

Hát az ilyen felfogástól én is kiborulok! Ki az, aki szerint ebből áll a gyereknevelés??? Nekünk két kisfiunk van, anyagilag jöhetne még legalább egy,akár kettő is, de nem akarunk, mert nem lenne több picúrra energiánk. A gyereknevelés kitölti az ember mindennapjait, nagyon jó dolog, de valljuk be, sokszor fárasztó, és néha nehéz minden dolgot összeegyeztetni. Plusz nem árt, ha a szülőknek magukra is van ideje.

Szóval ne hallgass senkire, ez csak a ti döntésetek! (Az csak személyes vélemény, hogy egy tesó jó dolog, mert remekül eljátszanak, segítik egymást, és egy életre szóló kötelék tartja össze őket.)

Kicsit offolok az elején akinek kicsi babája van és nemrég nőtt csak ki a nagyon sírós idegileg kimerítő korból az azért még ne "temesse " magát szerintem, mert simán elképzelhető hogy később még akar majd babát:)

Én is így voltam egy nagyon nehéz terhesség és iszonyú 3-4 hónap után kijelentettem nekem többet biztos nem lesz gyerekem. Aztán pár év múlva csak megmozdult bennem újra vmi ( a férjem már addig is szeretett volna második gyereket is) és végül született még egy.

Szerintem mindenkinek szíve joga annyi gyereket vállalni amennyit akar.

Nincs ezzel gond ha ti jómódúan éltek és így is akartok továbbra is, csak én azt tapasztalom hogy az ilyen emberek akinek ez nagyon előtérben helyezkedik el ( a színvonal ahogy te fogalmaztál) viszont hajlamosak lenézni mást aki nem így gondolja. Nem rád értem, de sajnos ez is előfordul. Tehát hogy jaj miért vállal még egy gyereket vagy 3-4 et valaki hát ez milyen felelőtlenség mert hogy fog neki MINDENT megadni. Én hiszem hogy nem kell MINDENT megadni egy gyereknek amit kiejt a száján vagy amivel manapság a piac el van halmozva mintha anélkül nem is lehetne normális gyereket nevelni.

Szóval oda vissza kellene működjön a tolerancia.

Hogy akinek a gyerek a legfontosabb és bírja idegileg türelemmel energiával igazi anyatípus élete az anyaság (nekem van ilyen barátnőm) az vállalhasson beszólogatások nélkül többet, és aki meg nem szeretne nem az anyagiak miatt hanem mert nem és kész annak se kelljen magyarázkodnia.

Egyébként szerintem sem az anyagiak az elsőrendűek abban a kérdésben legyen e több gyerek vagy nem, persze nem a nélkülözés kategóriára gondolok, hanem attól azért jobb helyzetekre, hanem a szülők energiáján, tűrőképességén, türelmén, fizikai állapotán, segítségeken mert hiába lenne mondjuk 100 ezerrel több ft.om egy hónapban akkor is én vagyok az anyjuk, az apjuk meg az apjuk és nem állandóan lepasszolva szeretnénk felnevelni őket.

Kedves utolsó nagyon jol leírtad!

Mi is vacilálunk a tesón és nem tudjuk eldönteni, hogy legyen-e vagy sem. Én már 35 leszek nemsokára és nincsen sok időm. Nagyon nehezen lett ez a baba is, sokat vártunk rá. Mi is ugy indultunk, hogy 2 gyerekünk lesz. De most meg nem tudjuk eldönteni 100%-ra , hogy mi legyen. Jó lenne neki tesó de nekem nem lesz munkahelyem és 2 gyerekkel még nehezebb lesz találni. És nem a tányérok száma jut elsőnek eszembe hanem ovit, iskolát fizetni. A tanulás nagyon sokba kerül. A ruháztatás és az evés sem mellékes! És a korunk miatt, már nem lesz energiám két gyerkőccel negyven évesen elsős gyerekkel. bennem ilyen gondolatok kavarognak. És minket is mindig megszolnak, hogy miért nem kell másik baba.