Nektek segítenek a nagyszülők anyagilag?

Nekem anyukám és apukám nagyon nagyon sokat segít.Pénzt nem szokott adni,de vesz a gyereknek ruhákat.(Adidast mivel ők is csak abba járnak).Minden hónapba vesz neki valamit.Hol kisebb dolgot hol nagyobbat.

A párom anyja már semmibe.Anyósomnak meg van a kis kedvenc unokája és kész.Nem is szorulok rá hogy segítsen nekem akárki is.Az én szüleimtől sem várom el,de ez nekik megszokott és megtehetik anyagilag hogy ennyit költsenek.

Nincsenek nagyszülők nálunk (2 él a 4ből de inkább nekünk kellene támogatni őket(támogatjuk is néha) ha kiváncsiak lennének egyáltalán ránk sajnos nem rajtunk múlik) . Nekem a pofámról égne le a bőr ha a mindennapi gondjaimat a szülő oldaná meg. Tudom, másnak ez természetes és normális.

Én max. azt fogadnám el hogy a gyerekeimnek vesz ezt azt azért mert Ő SZERETNÉ nem azért mert én elvárom vagy elviszi őket magához mondjuk félévente egyszer kétszer "mamázni, papázni" és olyankor értelemszerűen eteti.

De így berendezkedni hogy majd a számláinkat meg hó végén a kajánkat meg a lakáshitelünket ők fizessék....hát nekem ez vállalhatatlan lenne. És lehet hogy le leszek pontozva azáltal aki nem ért egyet velem, de én így gondolom most a mai eszemmel. Ez csak az én véleményem és érzésem, másnak meg más, elfogadom azt is. A legjobb barátnőmék is úgy élnek hogy költekeznek aztán hó végén anyukájához járnak enni mindannyian és ha jön az elszámoló rezsi számla (víz villany fűtés 120-130 ezrek akkor anyósáék kifizetik). Ettől ő még nagyon jó barátnőm nekem.

Anyukám ápolásit kap, így abszolút nem úgy áll anyagilag, hogy tudjon minket segíteni.

Anyósom jól áll anyagilag, mindig is sok pénze volt. Néha ad a férjemnek egy 5 vagy egy 10 ezrest, hogy költsük a gyerekekre. Van, hogy vesz nekünk tejet, abból nálunk a három gyerek mellett rengeteg fogy.

Imád turkálóba járni, sok ruhát küld a gyerekeknek.

mi odavissza segítünk egymásnak! és szerintem természtes lenne, hogy a szülő segíti a gyerekét, és ez a segítség nem csak az anyagiakra vonatkozik. én is szeretném majd támogatni a gyerkeimet mindenben, amiben tudom.

Nekem pl úgy is segítenek, hogy ha elmegyünk éppen együtt bevásárolni akkor apu kifizeti- bár nem vagyunk rászorulva- de én meg besegítek neki az otthoni munkáiban. Nyugdíjas már, de még nagyon aktív, sokmindennel foglalkozik. Anyukám pedig nyugdíjas ovonéni- így a gyerekfelügyelet is meg van oldva, ha munka van!! :)

Támogatnak engem is és tesómat is szüleim, de ez csecsemőkorunktól így volt. Ettől függetlenük mindketten önálló életet élünk, és anyagilag nem szorulunk rájuk, mindkettőnket kitanítattak, jó állásunk van.

Támogatásnak minősül az is, hogy pl mikor megszületett a 2. gyermekem, anyukám hozzánkköltözött egy hónapra és nagyon sokat segített a nagyobbik gyerekkel kapcsolatos dolgokban, főzött - takarítgatott-vasalt- ilyenek. ÓÓÓÓriási segítség volt.

Meg mikor tesómék autóbalesetezett és ugyan hazajöhetett már a kórházból, de még kb 4hónapig magatehetetlen volt- akkor ő ápolta, az akkor 2éves gyerekét ő hordta bölcsibe stb.... , mert férje szintén sokáig volt korházba. Azt hiszem ezek a dolgok nem mérhetők anyagiakban.

Szóval mindenben számíthatunk rájuk- igazi kincs szüleink vannak- úgy gondolom.

Persze ők is számíthatnak ránk- bármiben.