Nektek segítenek a nagyszülők anyagilag?

Szerintem sem a pénzről lehet szó, hanem az elvről.

Ha kölcsönkérték és nem tudják megadni, akkor szóljanak, hogy ekkorvagyakkor megadják, de most sajnos nem tudják.

Nálunk a nagyszülők, akik most a leendő dédik nagyon sokat segítenek nekünk! Rengeteg kaját kapunk, főleg húst, ugye tyúk, disznó, meg nyáron nagyon sok zöldséget! Pedig tőlük aztán senki se várná el ennyi idősen! Szoktak néha adni egy kis pénzt is, ha van nekik.

A mi szüleink nem nagyon segítenek, illetve ahogy vesszük! Az én anyukám nem nagyon tud, alig jönnek ki húgommal, még inkább én szoktam nekik vinni kis kaját, hogy ne legyen üres a hűtő!

A páromnak pedig most halt meg az anyukája, akinek sajnos szintén nekünk kellett segíteni, mert rokkantnyugdíjas volt agydaganat miatt, amibe tavaly el is hunyt...

Az a baj, hogy a nagyikák, akiknek még ugye volt föld meg jószág, azok tudnak sokat segíteni, mert ugye neki még van miből, de pl az én szüleim is nagyon szegények és nekik nincs föld vagy jószág!

Régen úgy volt divat, hogy ha a fiatalok összeházasodtak, akkor a szülők próbáltak nekik segíteni házat venni, meg ugye a "stafírungot" összegyűjtögetni...

Manapság ezt már nem sokan tehetik meg, de aki megtehetné és mégsem segít, hát már ne is haragudjon, de az szerintem elszégyellheti magát!

Kérdező, sajnos van ilyen, apukám a legjobb akarása, és szándéka ellenére ilyen 'vonalas'.

Amikor lakást vettünk, és szó szerint alig volt kajára pénzünk, anyukán adott egy 25.000 ft-os utalványt, amiből megvettük a lámpákat. Apukám erre sietett leszögezni, hogy ez csak kölcsöbe van, és majd ugye visszadajuk.

Ők egy kb. 40 milliót érő lakásban élnek, 10 millió fölött van a megtakarításuk, így friss nyugdíjasként.

Segítettek nekünk, hogy kevesebb hitelt kelljen fölvenni, így végképp nem értettük, miért volt erre a megjegyzésre szükség.

Értem én, hogy felnőttünk, meg elvek, meg felelősség-vállalás, de még most, 9 év után is rossz értés fog el, ha eszembe jut. És sok hasonló apróság volt már.