Sírni hagyni egy 6 hetes babát?
Nem tehettem már mást, állandóan rajtam lógott, már kb wc-re se tudtam elmenni. Éjszaka két óránként ébredt és csak cicin volt hajlandó elaludni, akkor is csak úgy tudtam letenni, ha már aludt kb fél órája. És rizikós volt, hogy újra megébred és kezdhetem az egészet elölről.
A párom mondta, hogy hagyjuk sírni. Negyed órán át üvöltött torkaszakadtából, többször is azt hittem, hogy megfullad. Ha nem lett volna mellettem a férjem, aki lebeszéljen arról, hogy odarohanjak hozzá és megöleljem, akkor tuti nem bírtam volna ki. Utána még próbálkozott kétszer, de az már semmi volt ahhoz a negyed órához képest. Most úgy alszik, mint aki agyonütöttek. Részben örülök a "sikernek", de közben a szívem szakad meg érte. Olyan érzésem van, hogy cserben hagytam, és most már nem fog soha többé bízni bennem. :(
Ti mikor hagytátok először sírni a babátokat (ha ugyan megtettétek)? Nektek is ilyen kimondhatatlanul rossz érzés volt? Meg tudtatok magatoknak bocsájtani?
válasza:Miért sértődsz meg? Ha szerinted olyan nagyon helyesen tetted, hogy hagytad sírni az újszülött babádat, akkor miért borított ki ennyire az ellenvélemény?
Tudod, ha nekem határozott véleményem van valamiről, akkor nem esek kétségbe attól, ha valaki nem ért egyet velem...
Ha meg te magad is kételkedsz abban, hogy helyesen tetted-e, amit tettél, akkor miért vagdalkozol, ahelyett, hogy elismernéd, hogy lehet, hogy tévedtél? Mindenki hibázhat...
válasza:Na jó!
Itt és most szeretnélek megkérni titeket, hogy hagyjátok abba, és ne bántsátok egymást! Igaza van a 28-29-es válaszolónak abban, hogy nem ítélkezni kell, hanem rendesen válaszolni és segíteni a másiknak. Megkaptam a magamét, most tuit nem fogom hagyni a babámat sírni egy jó darabig, nekem elég volt ez az egy napos bűntudat, meg ahogy panaszkodott nekem a kisbabám, amikor felébredt. :( Csak abban bízom, hogy majd elfelejti...
válasza:Én már csak azon röhögök, hogy leírtam, hogy három-négyszer sírni hagytam a babám, aztán feladtam, és többé nem tettem, ennek a hatásait is leírtam.
Erre most átharapják a torkom, hogy milyen szívtelen vagyok... tényleg egy vicc az egész.
Mindenesetre nem érzem úgy,hogy bármiben tévedtem volna, és kötve hiszem, hogy ezen a pár alkalmon bármi nagy dolog múlna. Kár is ezen lovagolni.
Én most is azt mondom, kedves kérdező, hogy hallgass az ösztöneidre, azok soha nem tévednek.
Lesznek mélypontjaid, hogy azokat hogyan vészeled át, az a te dolgod, javaslom, ha elbizonytalanodsz, kérdezz meg olyat, akinek adsz a véleményére (pl: a férjedet), és ide csak akkor írj ki kérdést, ha fejmosásra vágysz.
Ők itt nem segíteni akarnak, hanem leoltani az embert.
És tényleg sajnálom, hogy felhúztam magam, mert tulajdonképpen nevetséges, hogy a válaszomnak az első pár sorát olvasták csak el, és mindjárt ki is oktatnak...
Befejeztem. És újra bocsánat.
válasza:Köszönöm a válaszaitokat! Sokat segítettetek, és remélem azért nem hagy olyan mély nyomot senkiben, hogy egyikünk nem ért egyet a másikkal! :) Ki így, ki úgy, de akkor is ANYÁK vagyunk, ami a legszebb dolog az életben, és mindenkinek megvan a saját nevelési elve, amitől kicsit sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más!
Vigyázzatok magatokra is a kicsinyeitekre! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!