Sírni hagyni egy 6 hetes babát?
Nem tehettem már mást, állandóan rajtam lógott, már kb wc-re se tudtam elmenni. Éjszaka két óránként ébredt és csak cicin volt hajlandó elaludni, akkor is csak úgy tudtam letenni, ha már aludt kb fél órája. És rizikós volt, hogy újra megébred és kezdhetem az egészet elölről.
A párom mondta, hogy hagyjuk sírni. Negyed órán át üvöltött torkaszakadtából, többször is azt hittem, hogy megfullad. Ha nem lett volna mellettem a férjem, aki lebeszéljen arról, hogy odarohanjak hozzá és megöleljem, akkor tuti nem bírtam volna ki. Utána még próbálkozott kétszer, de az már semmi volt ahhoz a negyed órához képest. Most úgy alszik, mint aki agyonütöttek. Részben örülök a "sikernek", de közben a szívem szakad meg érte. Olyan érzésem van, hogy cserben hagytam, és most már nem fog soha többé bízni bennem. :(
Ti mikor hagytátok először sírni a babátokat (ha ugyan megtettétek)? Nektek is ilyen kimondhatatlanul rossz érzés volt? Meg tudtatok magatoknak bocsájtani?
28-29-es válaszoló! Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet, sokat jelent!
30-as válaszoló! Már megbocsáss, de stresszesen, idegesen, kialvadtlanul nem tudom ellátni a babámat, mint ahogy erre a legtöbb anya képtelen szerintem. Hidd el, én mindent megpróbáltam, de mostanra már határozottan konganak a melleim, mert egész nap rajtuk lógott, és nem azért, mert növekedésbeli ugrás van, mert ezt csináljuk már két hete (az ugrás meg pár napon belül beáll állítólag). És apa is nagyon kimerült, mert tényleg nagyon derekasan helyt áll a kislányunk gondozásában, egy álomapuka. Hajnalban mindig felkel, hogy ő ringassa el a gyereket, és próbál kímélni: kitakarít, mosogat, bevásárol, szóval le a kalappal. Sokan mondták, hogy sírni kell hagyni, persze a legtöbben 40 ha nem 50 felettiek, úgyhogy gyanítom hogy ez egy "régi" nevelési szokás. Mivel tanácstalanok voltunk, adtunk ennek is egy esélyt, ami kimondhatatlanul rossz érzés volt, és nem kell tovább szítani bennem a bűntudatot, mert ez gerinctelenség, már bocs! Belerúgni abba, aki amúgy is már a padlón van... Na mindegy!
Én nem töröltem amúgy senkinek a válaszát, és mindenkinek ment a zöld kezecske! Még neked is, kedves 30-as válaszoló!
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szia!
Megértem az elkeseredésedet és a fáradtságodat, minden anya átesett ezen. Kinek több, kinek kevesebb jutott belőle:-)
Én is úgy gondolom, hogy egy ilyen pici babát még elkényeztetni nem lehet, csakis rád van szüksége. Az, hogy folyamatosan a cicin lóg, valószínűleg azt jelentheti, hogy fáj a pocakja. A szopizásnak nyugtató, fájdalomcsillapító hatása is van, esetleg nem próbálkoztok meg a cumival?
Az én kisfiam is ölbebaba volt, de aztán kb 1 éves korára le is szokott róla. Addig viszont sokáig kendőztem vele, szinte az összes házimunkát meg tudtam csinálni és végre nem sírt, hanem nagyon érdeklődő, figyelmes baba lett belőle.
Kitartás, tudom, hogy nehéz, de hamarosan túl lesztek ezen az időszakon is. De kérlek, többet ne hagyd egyedül sírdogálni.
Köszönöm,hogy elolvastad, sok sikert kívánok a továbbiakban és, ha még javasolhatok valamit, ha már lesz elég időd, akkor keress rá a neten Ranschburg Jenőre. Egy tündér volt és nagyon sokat tudott a gyerekekről, babákról, érdemes figyelembe venni a javaslatait.
válasza:28-as. A gyereked valószínűleg nem attól lett olyan, amilyen, mert "elkényeztetted", hanem pont azért, mert hagytad szegényt egyedül üvölteni a kiságyban. Az a baba, akinek a sírására mindig válaszolnak, később sokkal magabiztosabb lesz, el meri engedni az anyja kezét, mert tudja, hogy nem kell belecsimpaszkodnia, ő ott lesz, ha szükség van rá. Viszont az a baba, aki sírni hagynak, azt tanulja meg, hogy mindig foggal-körömmel kapaszkodni kell anyába, különben bármikor otthagyhatja egyedül.
Szerintem az lenne a megoldás, hogy aki gyerekvállalásra készül, annak valahogy be kellene tekintenie egy kisbabás család mindennapjaiba. Mert itt úgy látszik elég sok anyukát meglep, hogy a kisbaba nem szobanövény, akit beteszünk dísznek a sarokba és nincs vele gond. Bizony rengeteg foglalkozást igényel, és igen, előfordul, hogy egész nap le sem lehet tenni az első néhány hétben, és az anyukának az a kötelessége, hogy mindent megadjon neki, amire szüksége van. Akkor is, ha ez fárasztó. Majd később ki lehet pihenni.
válasza:Kedves 36-os, köszönöm szépen az "értékelésedet".
Baromira képben vagy a babák lelki életét illetően, le a kalappal előtted.
Nem hiszem, hogy három-négy sírni hagyás ilyen mély nyomot hagyott volna a gyerekemben, mint írtam is ő is olyan gyerek, aki sok fizikai kontaktusra vágyik a mai napig is.
Sajnos a fáradtság és a bizonytalanság, hogy az ember jól csinálja-e, amit csinál néha összezavarja az ösztönt.
Aztán ahogy kipihentem magam azzal a pár alkalommal, utána újra volt erőm folyton húzni-vonni a gyereket... mint írtam is, azóta is azt hallgatom édesanyámtól, de NEM BÁNTAM MEG... ezt is leírtam.
Ne a sorok között olvass, hanem amit leírtam.
De kösz, hogy kioktatsz.
Te biztos piszok jól csinálsz mindig mindent.
Látod, az ilyenek miatt utálok válaszolni, és sajnálom a kérdezőt is, mert az ilyenek szedik szét az amúgy is kétségbeesett embereket ezen az oldalon. Egyébként a "te fajtádról" is írtam egy pár szót a kérdezőnek... :-)
Téged biztos nem hagytak sírni annak idején, azért vagy ilyen határozott... engem hagytak... biztos azért vagyok érzékeny és azért voltam bizonytalan első babásként még...
két gyerekes anyuka (28-29 válaszoló) voltam
válasza:Hm, valóban nem ismerem a gyerekedet, csak leírtam a gyerekpszichológusok kutatásokon és gyakorlati tapasztalatokon alapuló álláspontját.
Mindenesetre a stílusod eléggé alátámasztja azt, amit eddig is sejtettem, csak nem írtam le, mert az már tényleg ítélkezés lenne....
válasza:Egyébként ha már személyeskedünk:
Engem hagytak sírni, nem is keveset, anyukám eléggé poroszos elvek szerint nevelt. Sosem bíztam meg benne és sosem volt túl jó a kapcsolatunk, a mai napig sem igazán tudunk őszintén beszélgetni, inkább olyanok vagyunk egymásnak, mint a távoli rokonok.
válasza:Köszi, kedves ember vagy.
Bocsi kedves kérdező, hogy összerondítottam a kérdésedet.
Láthatod, hogy mennyi "kedves" ember van... csak azt sajnálom, hogy hagytam magam kiakasztani.
Na, többet nem válaszolok megint egy jó darabig semmire.
Ja, és annak idején pont az ilyenek válaszoltak, mikor hasonlóan kétségbeesett kérdést írtam ki...
Többet nem is kérdeztem.
Most gondoltam segítek Neked a saját példámmal...
Hát látod, végül én kaptam választ, kérés nélkül.
Köszönöm a választ, és a kioktatást.
Hogy mit gondolsz rólam, az meg nem érdekel, nem ismersz, szerencsére én sem téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!