Sírni hagyni egy 6 hetes babát?

Hat hetes korban van egy növekedési ugrás, amikor a babák sok-sok szopival állítják be maguknak a megnövekedett igényüknek megfelelő tejmennyiséget.

Ajánlom figyelmedbe az Okosan nevelni tudni kell c. könyvet, nagyon hasznos!

Ha gondolod bérelj egy hordozókendőt, tutira imádná a Kicsid és te is mobilabbá válnál általa, nekünk bevált.

Kérlek többet ne hagyd sírni szegényt!

6 hetes CSECSEMŐ.Azért sír,mert valami baja van,te rád van szüksége.Az üvöltést nem azért hagyta abba,mert megoldódott a "gondja",hanem mert elfáradt.

A párod nagyon aranyos,hogy segíteni akar,de vannak anyai ösztönök,és az anya-baba bensőséges kapcsolat,ezt nem biztos,hogy megérti,attól függetlenül sem,hogy imádja a gyereketeket.

Tudom milyen,amikor csak arra vágysz,hogy pihenj egy kicsit,átéltem,nem is olyan rég.De az első pár hét ilyen,és abból kell táplálkozni,hogy ránézel és látod ŐT.Ne hagyd sírni,meg fog oldódni.Amikor alszik,aludj te is,és ne legyen lelkiismeret furdalásod,előfordul,hogy kiborul a bili.

6 hónapos kislány anyukája

Dr. Ranschburg Jenővel nagyon egyetértek, kár, hogy manapság már a terhes kismamák nem olvassák, aztán a 6 hetes sírós csöppségüket otthagyják, hogy kimerülésig üvöltse ki magából a baját :(

pedig nem ártana felkészülni legalább az első hetekre, mennyire könnyebb lenne.

vagy ha apa veszi a fáradtságot és neten olvasgat, miért nem olvassa végig? mert hogy 6 hetes babát nem hagyunk sírni, majd úgy fél év múlva... talán... lehet ezzel próbálkozni, de 6 hetesnél?

természetesen vannak szükségleteink, ha wc-re kell menned akkor menjél. de negyed órán keresztül ne hagyjátok már sírni, főleg hogy ketten vagytok otthon, ha nem bírod, vegye át apa, ez nem jutott eszedbe a párodnak?

enyém már 3 éves, soha nem hagytam sírni, nekem az anyai érzéseim nem hagyták. és így utólag jól tettem, egy szuper kis kölök lett belőle, megállja a helyét minden helyzetben, most pl. gond nélkül beszokott az oviba :) soha nem voltak nagy hisztijeink :)

Meglepődtem az első néhány válaszon. Ti komolyan úgy gondoljátok, hogy ha az újszülöttnek megadjuk azt, amire a legnagyobb szüksége van (az anyja közelsége), attól majd 15 évesen az anyja szoknyáján lóg, mert el lett kapatva (de utálom ezt a szót)?

Kérdező, valóban cserben hagytad a babádat, de ha többet ilyet nem csinálsz, akkor valószínűleg ezt elfelejti és nem okoz neki maradandó károkat. Ne csinálj többet ilyet.

Kb 6 hetes koráig nagyon sírós volt a lányom, nem tudtam letenni sem,egész nap cicizett. Mellette ott volt a másfél éves bátyja is.

Engem is nagyon kimerített, hogy ennyire igényel. Valamennyire hagytuk sírni, de mértük az időt: ha 5 percig sírt, akkor felvettük.

Most múlt egy éves, tündéri kislány, szépen eljátszik a tesóval.

Ne hagyd sírni!!!Olyan sokáig meg pláne ne!

Nem olvastam el a kommenteket, mert sejtem, mit írt a két "tábor".

Elmondom, nálunk mi volt.

Kb. ennyi idős volt a kislányom, amikor én is kipurcantam, de úgy igazán.

Az volt a fáradtságom mélypontja, mikor már két napig ÉN is bőgtem a gyerekkel tehetetlenségemben.

Kétóránként bőgött éjjel-nappal a babám, semmi nem volt neki jó, csak ha kézben ringattam, és hat hétig ez nagyon fárasztó dolog.

Aztán erőt vettem magamon, szoptatás és tisztába tétel után beraktam a kiságyba, behajtottam az ajtót, és hagytam ordítani.

Én kint zokogtam, férjem tartott engem is vissza attól, hogy beszaladgáljak.

Jöttem-mentem a nappaliban, közben oda-odamentem az ajtóhoz, hogy jól van-e a gyerek.

Aztán elcsendesedett, elaludt.

Ezt háromszor csináltam meg, és utána szépen elaludt magától, ringatás nélkül.

DE! Jött a két hónapos oltás, és mindent borított.

Gyerek belázasodott, sírós volt, persze, hogy nem hagyja az ember sírni a gyerekét, ha OKA van a sírásnak.

Utána megint csak kézben aludt el, és kétóránként ébredt ringatást követelve.

Aztán megint leszoktatás jött, és jött a három hónapos oltás... aztán borult minden... aztán jött a fogzás... aztán borult minden.

Aztán szépen lassan feladtam, belefáradtam a küzdésbe, és "magamra növesztettem a gyerekemet", mert nem volt szívem és energiám, meg elég kitartásom állandóan "trenírozni".

Lényeg a lényeg: van egy négy éves kislányom, aki csak úgy hajlandó elaludni, hogy valaki mellette van, és fogja a kezét (leginkább engem követel).

Az óvodában is úgy aludt az elején, hogy az óvónéni fogta a kezét, máshogy nem.

Aztán elmagyaráztam neki, hogy az óvónénik nem ezért vannak, és arról nagy nehezen leszokott.

Decemberben megszületett a kistestvére.

Tudod milyen egy nyugodt, alvós gyerek?

Én eddig nem tudtam... a második kislányom ilyen.

Soha nem kell ringatni, egy álomgyerek.

Mindig az mondom, ő az én kárpótlásom a sok sírásért az első gyerekkel. :-)

Tehát a végkövetkeztetés:

Vagy elfogadod, hogy ez a gyerek ilyen.

Sokkal több fizikai kontaktust igényel, de ez azzal járhat, hogy később is ilyen marad. Engem soha nem zavart, hogy este "altatnom" kell már négy éve a kislányomat, sem az, hogy éjjel átjön mellém, ha megébred.

De van, akit ez zavar.

A másik megoldás, hogy következetes leszel, és akkor viszont akármi lesz, végigcsinálod időről időre ezt a sírni hagyós dolgot. Ha nem csinálod végig, akkor most sincs semmi értelme sírni hagyni, mert egy hónap múlva úgyis kezdődik elölről az egész tortúra.

Persze minden gyerek más és más, de az én tapasztalatom az, hogy ha nem vagy a végtelenségig következetes, akkor a "szigorításoknak" semmilyen életkorban nincsen semmi értelme, sem hatása.

Mindenképpen nagyon sok energiát emészt fel egy ilyen gyerek, de imádni valóak szerintem a ragaszkodásukért akkor is, ha kipurcantják az embert.

Sok sikert, akármelyik utat választod is!

4 éves és 6 hetes gyerekek anyukája

Még egy dolog: én mindig az ösztöneimre hagyatkoztam, akárki akármit is mondott, vagy tanácsolt akár itt ezen az oldalon, akár a családomban... persze azóta is azt hallgatom az édesanyámtól, hogy mennyire "elrontottam" a nagyobbik gyerekemet, hogy "magamra növesztettem", de most hogy megvan a kistesója, és látom, milyen más is tud lenni egy "álomgyerek", most már tudom, hogy jól csináltam, hogy az ösztöneimre hagyatkoztam, és nem csináltam tovább a sírni hagyós módszert, mert a nagyobbik gyerekem egészen más természetre is, és temperamentumra is.

Akinek alvós gyereke van, soha nem fogja megérteni, milyen fárasztó, és kimerítő a "ringatni való" gyerekek anyukájának lenni. Viszont én többet is kaptam a lányomtól, a mai napig bújós, mint egy kiscica.

Hallgass saját magadra!

Azt csináld, ami NEKTEK a legjobb, ne azt, amit a világ elvár.

Nem minden gyerek "álomgyerek", aki csak eszik meg alszik.

Ezt szerintem mindig tartsd szem előtt.

Ja, és azt is, hogy minden anyuka hazudós. :-)

Minden gyereknek van "defektje", csak azt nem mondják el nagyrészt a szuperanyukák... akkor nem lehetnének szuperek.

:-D

(két gyerekes anyuka voltam ismét)