Azt hiszem depressziós vagyok.14hónapos a babám, mit tegyek?

A gyermekjóléti szolgálatnál érdeklődj, van ingyenes pszichologus, beszélgess emberekkel, ha városban laksz, vidd a picit olyan helyre, ahol sok gyerek van, hogy jól lefáradjon.

Én a fiamat másgél évesen beadtam bölcsibe, mert egyszerűen képtelen voltam lekötni, és ő vágyott más gyerekek társaságára. A lányom 11 hónapos, kiváncsi leszek, vele mi lesz :)

Próbálj meg barátkozni a játszótéren! Ott milyenek az anyukák?

Biztosan le leszek szólva, de talán mégiscsak a bölcsi jelenthet megoldást, legalábbis fél napra (ez persze csak magánbölcsi lehet, ha nem dolgozol, tehát pénzfüggő)

Nekem az egyik nagyon jó barátnőm majd tönkrement ugyanabban, amit te is írtál, egy idegbajos anyuka volt egy idegbajos gyerkőccel és a házasságuk is majd ráment. Aztán keresett egy klassz bölcsit, 2-kor elhozza, délelőtt dolgozik és láss csodát, azóta újra kiegyensúlyozott mosolygós ő is, de főleg a kisfia, azóta jókedvű, kevesebb a hiszti a harapás és társai, játékosabb, szebben beszél stb és a férjével is dúl a lamúr kettőjük között :)

Uccsó előtti vagyok. Szerintem sem a pszihológussal való beszélgetés a megoldás.

Én úgy látom, hogy a te problémát teljesen gyakorlati, aminek gyakorlati megolást kell találni.

Hidd el, nők milliói élnek így, magadon kell segítened, illetve a környezetednek kell segíteni!

most sokaknak ugy tunhet, panaszkodunk a babázásra, pedig az nem mindig rozsás és ha az anyuka nem érzi jol magát, az komoly probléma.

nagyon-nagyon szeretem a fiamat, de nem mindig bírok csak otthon lenni, babázni és házimunkázni. ilyenkor be szoktam pakolni és irány a városba, plázázni (télen) vagy sétálni nagyokat, és néhány ora is fel szokott dobni, aztán konnyebb volt megint. ha épp nagyon nyugi és rosszalkodos már bent, akkor hagyom inkább a dolgomat, és megyunk valahova, akár csak az udvarra vagy bicajozni.

15 honapos volt a fiam, amikor abszolut mélypontra kerultem (gyonyoru okos gyerek, de nagyon anyás, nagyon eleven, kezdettol rosszul alszik éjszaka, van, hogy nekem csak négy ora jon ossze, éppen enni sem akart már...), azt hittem, innen már nincs vissza. Ami segített: egy jol idozített hívás a munkahelyemrol, behívtak helyettesíteni. a kicsi addg apával volt vagy a nagyival, és engem mintha 2 hét után kicseréltek volna. ugyanugy keltem hozzá éjszaka, munka után játszottunk, foztem stb, mégis: megnyugodtam, jobban értékelem az egyutt eltoltott idot,turelmesebb vagyok. az imádott babám mellé kaptam egy picit a régi életunkbol és a kulvilágbol is.

osszel megyek vissza dolgozni(leginkább az anyagiak miatt), a kicsi pedig bolcsibe. bízom benne, hogy mindkettonknek jo lesz. a gyereknk nem csak anyuka kell, hanem foképp egy szereto, megérto, kiegyensulyuzott anyuka kell.