5 hónapos a lányunk és ugy döntöttünk nem lesz kistesó. Van aki igy döntött? Minden szeretetet törődést neki akarunk adni. És megmondom őszíntén nem is birnék több gyerkkel. Veszekedés féltékenység stb.

Soha nem rajongtam a gyerekekért,nem éreztem magamhoz közel Őket, nem értettem azokat, akik "gyerekmániások", azonnal szót értenek velük, stb.

Most 30 éves vagyok,és a 6. gyerekemet várom...

Az emberi agy hidd el csodás.

Általában törlöd a nehéz élményeket valamelyest és erősödni fognak a jó élmények.

Ha láttat volna babakorában a lányomat, aki napi 10-12 órát üvöltött végig, és engem, aki napi 10-12 órát sírt, szenvedett és vissza akarta forgatni az időt, akkor meglepődnél azon, hogy most mennyire másképp élem meg a helyzetet. Nem felejtettem el, hogy nehéz volt, de a babakorszak után nekem egy új világ következett, ami sokkal szebb és jobb, mint hittem volna. Persze nehéz, de egy kisgyerek szerintem már sokkal több és szebb élményeket tud adni, ami simán képes megváltoztatni a gondolkodásodat!

Még nem szánta rá maga egy újabb babára, de már korántsem gondolom azt, hogy csak egy gyerekkel bírnék és hogy képtelenség átélni a babakorszakot. Ja, és ne mellesleg azt hiszem az én kis hisztijancsimnak szüksége van egy tesóra, ez is fontos szempont kezd lenni az életünkben. :)

Mikor ennyi idős volt a lànyom, azt mondtam a fèrjemnek, ha eszèbe jutna nekem mèg egy gyereket csinàlni, csomòt kötök a f...rà. :)) ez as èrzès eltartott ùgy 1,5 èvig. Aztàn könnyebb volt a kicsivel ès elkezdetem vàgyni mèg egy babàra. A lànyom 2. Szülinapjàn pozitìvat teszteltem, 8 hònapra rà megszületett èletem pasija, a kisfiam.:)

Igaza volt annak aki azt ìrta, hogy kèt gyerekkel a szeretet, figyelem nem feleződik, hanem duplàzòdik. Nagyon örülök, hogy vàllaltunk màsodik, ìgy kerek az èletem.

Nekem is 1 gyermekem van,egy 13 hós kisfiú,de én semmiképp nem szeretnék még egyet.Úgy érzem én sem bírnék többel,szerintem nem az a fajta vagyok.

Elég nehéz terhességem is volt,koraszülés is,sürgősségi császár,4,5 hónap hasfájós időszak,szülés utáni depi és a fiam még a mai napig nem aludt át egyetlen éjszakát sem.

Nagyon eleven,akaratos és hisztis,de természetesen ettől függetlenül imádjuk és mindent megadunk neki ami tőlünk telik.

Tudom,soha ne mond,hogy soha,épp ezért nem is mondom,de nagyon nagy a valószínűsége,hogy nem lesz testvére...

Mi úgy terveztük, hogy két gyereket biztosan szeretnénk, a harmadikat majd meglátjuk.

Aztán ikreink lettek, és a feleségem egy idő után kategórikusan kijelentette, hogy nem lesz több gyerek.

Most egy évesek, és mostanában fel szokta hozni a feleségem a témát, hogy azért később milyen jó lenne még egy harmadik gyerek is.

Szóval a vélemények változnak az idővel és a körülmények alakulásával...

Akiknek egy gyerekük van, és nem akarnak többet, soha ne mondják el annak az egynek, hogy miattuk van ez a döntés.

A férjem az anyukájával, még mindig hadilábon áll emiatt.

Anyós nem tudja tartani a száját, és persze elmesélte, milyen nehéz volt vele, amikor pici volt. Elismerem a férjem egy akaratos ember, nem lehetett könnyű vele, de érzelmileg nem tudja magát túltenni a tényen, hogy miatta vetette el anyós a lehetséges tesókat.

Tehát ne mondjátok el senkinek a döntés okát, nagyon fáj az a gyereknek, ha olyasvalakitől kapja meg az elutasítást, akit a legjobban szeret.